Elbocsátás után – hogyan kezdjük újra?

Elbocsátás után – hogyan kezdjük újra?

Munkánk egyfajta keretet ad életünknek,
meghatározza életritmusunkat,
beépül a személyiségről
alkotott képbe, így az
elbocsátás során munkánkkal
együtt identitásunk egy darabja is elveszni
látszik, az anyagiakról nem is
beszélve. Mit tegyünk, ha most
jelentették be, hogy megválnak
tőlünk? A munkapszichológus
tanácsai segítenek elkerülni a
pszichés összeomlást.


A munkahely
váratlan elvesztését az emberek
többsége valóban nagyon
fájdalmasnak éli meg. A munkavállalóra már a
munkanélkülivé válás
lehetősége is erős lelki terhet
ró, különösen a
létszámcsökkentés
elhúzódó folyamata jelent komoly
pszichés terhelést.


A munkahely elvesztésekor még
erőteljesebben szembesül az ember azzal a
ténnyel, hogy munkánk a mindennapjaink
fontos szervezőelemét,
keretét adja, meghatározza
életritmusunkat, befolyásolja
önmeghatározásunkat. Ha
elbocsátanak, munkánkkal együtt
identitásunk egy darabját is
elveszítjük.

A munkanélküliség megviseli
lelkünket és
egészségünket

Dr. Szöllősi Ágnes
munkapszichológus szerint a
munkanélküliség
megélése egyénenként
változó, ez a helyzettől és a
személyiségtől is függ. – Aki
egy feszültségekkel terhes
munkakörből kerül ki, az az
első napokban, ha megfelelő tartalékai
is vannak vagy tisztességes
végkielégítést is kap,
felszabadulásként is megélheti,
hogy többet nem kell a munkahelyére
bemenni, de nem ez a jellemző –
nyomatékosítja a szakértő
hozzátéve: a legtöbb ember ugyanis
igazi, nehezen feldolgozható
veszteségként éli meg a munkahely
elvesztését.


A kezdetben bizakodó, pozitív
beállítódású,
magabiztosnak látszó személy is
megtörik és kétségbeesik, ha
sorozatos visszautasítások után
rádöbben, hogy nem is olyan
könnyű állást találni.
Különösen nehéz ezt
megélni 50 felett! Az amúgy biztosnak
látszó pozícióból
menesztetteknél azonnal jelentkezik a
kétségbeesés – mondta el
korábban Kiss István
pszichológus, életvezetési
tanácsadó.


A problémák a
munkanélküliség
következtében a családon belül
is fokozódnak, az anyagi
kötelezettségek – tartalékok mellett
is – egyre nehezebben teljesíthetők,
és valós vagy vélt
önértékcsökkenés
érzés miatti fokozott
ingerlékenység miatt
sűrűsödnek a házastársi,
családi konfliktusok. Lassan minden erős
bástya (munkahely, otthon, család,
házastárs, barátok),
megrendülni látszik.


A legrosszabb, amikor az elbizonytalanodás, az
önbizalom, a jövőbe vetett hit
elvesztése a céltalanság
kialakulását eredményezi. Innen
már nagyon nehéz új erőre
kapni, de sokan végigjárták
már ezt az utat, és képesek voltak
megújulni! Van, akinek egyedül is
sikerül, de vannak, akik a család, a
közvetlen környezet vagy a szakemberek
segítségére szorulnak.


Fontos, hogy minél előbb
visszakerüljünk a munka
világába, hogy ne a
körülmények fogságába
essünk, és a tehetetlenségbe
süppedjünk, hanem saját
érdekünkben igyekezzünk
aktivitásunkat megtartva mindent megtenni annak
érdekében, hogy ismét
munkába álljunk.


A pótcselekvések (alkohol,
játék, drog) pillanatnyi
megnyugvást adhatnak, de hosszú
távon nem vezetnek célhoz. Két
év után a tartós lelki
terhelés, a rossz lelki állapot, a
nélkülözés testi
betegséget is előidézhet, és
létrejön az ördögi kör: a
munkanélküli lelki és
egészségi
állapotának megromlása
miatt nem lesz képes visszakerülni a munka
világába, amely állapotot a
tartós munkanélküliség
váltott ki. Ezért fontos, hogy
minél előbb kikerüljünk
ebből a meddő helyzetből. De hogyan
fogjunk hozzá? Mit tegyünk, ha megtudjuk,
hogy főnökünk megválik
tőlünk?

1. lépés: Nézz
magadba!


Segítség elbocsátottak!
Miért pont engem? – teszi fel csaknem mindenki a
kérdést. Dr. Szöllősi
Ágnes
elmondta, hogy az
elbocsátásra az emberek
különbözőképpen
reagálhatnak, és
különféle magyarázatokat adnak:
sokan önmagukban keresik a hibát, de
olyanok is akadnak, akiknek könnyebb elviselni a
helyzetet, ha a külső
körülményekben keresik az okokat. Az
elbocsátás objektív okainak
ismeretében is óhatatlanul
feltesszük magunkban a kérdést, hogy
mit tehettünk volna másképpen?


A tények józan szemlélete, a
lehetőségek reális
számbavétele, saját
erőforrások feltárása,
megvalósítható
célkitűzés, a megváltozott
körülményekhez való rugalmas
alkalmazkodás képessége,
kulcstényezők az új
állás
megtalálásában- sorolja a
tengernyi tennivalót a szakember. Az
önismeret ebben az élethelyzetben
rendkívül fontos.

A gyásszal rokonítható az
állástalanság

Kiss István pszichológus
levezette, hogy az állásvesztés a
gyásszal rokonítható. A
munka nélkül maradt egyén a
tagadás, a harag, a depresszió és
a beletörődés fázisait
éli át. A mélypontról
lassan indul felfelé a görbe az
aktív álláskeresés
során. Miután az ember
átélte, feldolgozta
veszteségét, és belátta a
helyzet visszafordíthatatlanságát
– korábbi állása nagy
valószínűséggel
örökre elveszett – új
lehetőségek után kezd kutatni.
Mindig előre kell nézni! – szól a
javaslat.

2. lépés: Tudatosan tervezzük
meg napjainkat, fogalmazzuk meg
céljainkat!

Dr. Szöllősi Ágnes
szerint az első sokk utáni
feleszmélés könnyebb, ha feladat,
cél társul hozzá. – Mindig legyen
célunk! Cél nélkül elveszett
emberek vagyunk – nyomatékosítja a
pszichológus. Készíteni kell
egyfajta számvetést, hogy az ember
tisztában legyen erősségeivel, mi
az, amit eddig letett az asztalra, amire büszke
lehet, mi az, amire még szüksége
lehet ahhoz, hogy folytassa útját, vagy
hogy új irányt legyen képes
kijelölni magának.


Mit kellene még, és
körülményeinél fogva mit lehet
még tanulni? Pályát kell-e
módosítani? Ha eddig nem volt
szakmája, melyik szakmát kellene
kitanulni? Mihez és milyen formában lehet
kapni intézményes, állami
segítséget? A
motiváltságon, az
elszántságon, a kitartáson
kívül saját anyagi erő is
kell-e hozzá?


A munkapszichológus kiemelte: az álláskeresés is
célirányos tevékenység,
amelyet előre el kell tervezni,
meghatározott program szerint kell
végezni, csakúgy, mintha munkát
végeznénk.

3. lépés: Fogj hozzá
minél előbb az
álláskereséshez!


A tapasztalatok alapján már hat
hónapos sikertelen pályázás
egyre mélyülő apátia
felé sodorhatja az
álláskeresőt és ebből a
gödörből nagyon nehéz
kijönni, ezért fontos az
álláskeresés tudatos
megtervezése és minél koraibb
elkezdése. Kiss István szerint az
elsődleges keresők különösen
nagy krízist élnek meg
elbocsátáskor, hiszen nagy a
felelősségük: családot tartanak
fenn, jövedelmüktől mások is
függnek.


 Ők azonnal hozzáfognak az
álláskereséshez – fizetésre
égető módon szükség van
– és minden visszautasítást
tragédiaként élnek meg,
önértékelésük gyorsan,
tartósan csökken a sorozatos
elutasítások hatására.
Különösen nagy csapás
számukra, ha azzal szembesülnek, hogy egy
BKV jegyet és gépi instant
kávét is alig tudnak megvenni, és
az az életszínvonal, amit eddig biztosnak
hittek, nem tartható fenn tovább.

4. lépés: Add el magad!

Dr. Váry Annamária
klinika szakpszichológus “Mi legyek, ha
még nagyobb leszek?” című
könyvében részletesen kifejti a
munka piaca és árupiaca közötti
hasonlóságokat és
különbözőségeket.


Az egyik legfontosabb tény, amellyel az álláskereső jó,
ha tisztában van, hogy itt is van egy kereslet
és egy kínálat, mégis
vannak lényeges különbségek. Az
eladó – munkát kereső ember –
ugyanis sokkal hátrányosabb helyzetben
van. Az, aki elad a munkaerőpiacon, nem tudja, kik
a versenytársai, azok mit kínálnak
és mennyiért. Ez elég nagy
különbség az árupiacokkal
szemben. Mégis el kell tudnia adni magát
az álláskeresőnek,


– Jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy az
álláskeresés során
saját munkaerőnket kell áruba
bocsátani, el kell tudni adni, azaz komoly
marketing tevékenységet, marketing
kampányt is kell önmagunkért
folytatni. Kell a jó csomagolás
(önéletrajz, levelezési
stílus, megjelenés,
benyomáskeltés, interjún
való viselkedés) és az
értékesítéshez
megfelelő értékesítési
csatornára is szükség van –
véli Dr. Szöllősi
Ágnes
.

5. lépés: Tanuljunk meg
állást keresni!


Jó, ha időterv szerint, napi
rendszerességgel, módszeresen
keresünk állást. A szakember azt
javasolja, hogy először is
készítsünk el egy listát,
amely azoknak a rokonoknak, barátoknak,
ismerősöknek a nevét és
elérhetőségét tartalmazza,
akiket állás ügyben meg lehet
keresni. Egy másik listát azokról
a cégekről,
intézményekről, szervezetekről,
ahova beadhatjuk az önéletrajzunkat. Legyen
készenlétben egy szakmai
szempontból megfelelően
összeállított
önéletrajz! (A legtöbb
álláshirdető portálról
letölthető a jó
önéletrajzi forma).


Az aktuális álláshirdetésre
szabott motivációs levélről
sem szabad azonban elfeledkezni. Sokan nem is
gondolnák, hogy ez mennyire fontos, pedig az
álláshirdetés
típusához, vagyis a munkakörhöz
igazított motivációs levél
kulcsfontosságú a
kiválasztás során. Hiszen ebben
indokoljuk meg, miért érdemes minket
választaniuk, és amely alapján
kitűnhetünk a tömegből. Hiszen ez
egyfajta egyedi lenyomatunk.( Nyomokban fellelhető
személyiségünk a
pályázatokban
)


Érdemes tehát néhány álláskereső
portálon regisztrálni magunkat –
folytatja a következő fontos
lépéssel a munkapszichológus. A
pontos, körültekintő
regisztráció órákat vehet
igénybe, de hosszú távon
megéri, ha türelmesen, precízen
teszünk eleget adatszolgáltatási
kötelezettségünknek.


Oda kell figyelni arra is, hogy ha
hírlevélre feliratkozunk, akkor
optimális
álláskínálati
tartományt állítsunk be. – Sokan
nem is gondolnánk, de a hírlevelek
megfelelő szűrőjén is sok
múlik. A túl széles, de a
túl szűk spektrum sem jó. A
túl sok, nekünk nem megfelelő
állást kínáló
hírlevél átolvasása
felesleges időt rabol el tőlünk,
és ha olyan a rendszer, hogy automatikusan
továbbítja önéletrajzunkat,
akkor a célszervezettől felesleges
időt rabolunk. Ha sokszor feleslegesen megjelenik
az önéletrajzunk, egy idő után
már azonnal “Delete”-tel fogadnak az
önéletrajz elolvasása helyett.
Két-három álláskereső
portálon való regisztráció
bőven elég. Természetesen azokat a
hirdetési portálokat is érdemes
rendszeresen átnézni, ahol nem
regisztráltunk – teszi hozzá
Szöllősi Ágnes.

6. lépés: Nézzük meg
szaktudásunk “szavatosságát”,
munkaerő-piaci
értékét!


Meg kell nézni, hogy szaktudásunk
mennyire kelendő a munkaerőpiacon. Ha nem az,
akkor meg kell vizsgálnunk ennek az okát.
Elképzelhető, hogy tovább kell
képeznünk magunkat, mivel
szaktudásunk elavult, de az is lehet, hogy
pályamódosításra
kényszerülünk, mivel a
különböző szakmák
megítélése, értéke a
munkaerőpiac mozgásával
folyamatosan változik.

7. lépés: Irány a
munkaügyi központ és
álláskeresési klubok!


A területileg illetékes munkaügyi
kirendeltség felkeresése több
szempontból kulcsfontosságú
lépés. Nemcsak azért kell
regisztráltatnia a kirendeltségen
magát az illetőnek, hogy a
különböző
járadékokra, segélyekre,
startkártyára, stb. jogosultságot
szerezzen, hanem azért is, hogy
hozzájusson fontos információkhoz
jogait és kötelességeit
illetően.


 A tájékozatlanság ebben a
helyzetben elfogadhatatlan – vallják a
szakértők. Itt
tájékozódhat a
különböző ingyenes vagy
részben önköltséges, az
Európai Unió és az állam
által támogatott, esetleg
ösztöndíjat is adó szakmai
tanfolyamok indulásáról.
Megfelelő végzettséggel ugyanis
megnő az álláskereső
munkaerő-piaci értéke, és
esélye, hogy állást talál –
hívta fel a figyelmet dr.
Szöllősi Ágnes.
Emellett a
munkaügyi központok pszichológiai
szakszolgálatainál, vagy
álláskereső klubokban kaphatnak
hasznos tanácsokat, láthatnak
pozitív példákat, kerülhetnek
ismét közösségbe.

8. lépés: Lépj kapcsolatba
hasonszőrűekkel!

Tímeával év
végén közölte főnöke:
a cég csoportos
létszámleépítése
őt is érinti. 36 éves, két
gyerek édesanyja, kereskedelmi
végzettsége van. Elmesélte, hogy
az elbocsátást követő
néhány hét alatt
eltávolodott barátaitól,
kollégáitól. Aztán az
első sokk után kezdte felfogni:
életének egyik szakasza lezárult.
Ahogy teltek a napok, hetek, úgy kezdte
feleslegesnek érezni magát. Hirtelen egy
légüres térben találta
magát.


A munkáját elvesztő ember
elmagányosodhat. Egyre nehezebben találja
a közös hangot családjával,
ismerőseivel, barátaival, volt
munkatársaival is megszakadhat a kapcsolata.
Dr. Szöllősi Ágnes
szerint segít feldolgozni a traumát, ha
olyan emberekkel találkozik, akik
hasonlón mentek át, akikkel megoszthatja
bánatát. Rájön, hogy vannak
sorstársai, jó példák,
és ha másnak sikerült
állást találni, neki is
sikerülni fog.


A munkanélküli erről a
mélypontról saját
önerejéből kijutni csak igen nagy
nehézségek árán
képes, szüksége van szakmai
segítségre, egyéni és/vagy
csoportos tréningekre. A tapasztalatok azt
mutatják, hogy a legkisebb lelki teherrel
és viszonylag gyors, sikeres
elhelyezkedéssel akkor jár az
elbocsátás, ha a
felkészítést szakemberek
bevonásával még akkor megkezdik,
amikor még dolgozik az illető, vagy
felmentési/felmondási idejét
tölti.


– Három hónap “lézengés”,
kudarccal végződő álláskeresés
után kifejezetten ajánlom
intézmény, szakember
segítségét igénybe venni,
részt venni csoportos
álláskeresési tréningen,
bekapcsolódni egy álláskereső
klub munkájába –
nyomatékosítja dr. Szöllősi
Ágnes. Érdemes tehát
különböző önsegítő
csoportokat, alapítványokat,
álláskeresési klubokat felkeresni.


Ezek a foglalkozások, kapcsolatok
segítenek túljutni a krízisen,
és általuk bíztatást,
önbizalmat kap az ember és számos
új lehetőség nyílhat meg,
azáltal, hogy megosztják egymással
tapasztalataikat, kálváriájukat,
szakmai információikat. Az
álláskeresői klubokba úgy
jár az állástalan, mint a
munkahelyére, lesz struktúrája a
napnak, a csoport pedig ellensúlyozza az
elmagányosodás
érzését – számolt be
Tímea a
tapasztalatairól.

Az 1. legnagyobb lelki próba az
állásvesztés?

Holmes és
Rake, két amerikai
pszichológus az állás
elvesztését nyolcadik helyen
tüntette fel a lelki erőpróbák
listáján. Az első hét helyen
a házastárs halála, a
válás, a
különélés, a börtön,
a közeli családtag halála, a baleset
és a házasság áll.
Dr. Szöllősi Ágnes
azonban úgy véli, hogy mindig az adott
szituációt éljük meg a
legnagyobb lelki próbának, amelyben
éppen benne vagyunk. Így, ha
munkanélküliek vagyunk, akkor azt.


Nagyon fontos tehát, hogy ha egy idő
után az ember nem talál
végzettségének,
életkorának, fizetési
igényének megfelelő
állást, akkor lejjebb kell egy kicsit
venni az elvárásokból, annak
érdekében, hogy visszataláljon
önmagához és a munkaerőpiacra.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy egy
négy- vagy hatórás szellemileg nem
túl megerőltető
állás is sokat ér,
amiért cserébe fizetést, és
ami talán még lényegesebb,
önbizalmat kap. Közben természetesen
továbbra is keresi a helyét, az
ideális állást, de addig is
lefoglalja magát, és közben
új lehetőségek nyílnak meg.
Hiszen ahogy a munkapszichológus is
mondja: mindenkire szükség van valahol!-
ezt sose feledjük.

Forrás: Dr. Váry Annamária: Mi
legyek, ha még nagyobb leszek?
Grafológiai Intézet Budapest, 2004.

Forrás:HR Portal