Jobbra fordul talán, de mikor?

Jelentkezett ugyanis egy tanfolyamra, mivel 50 éven felüli, ezért hátrányos helyzetűnek számít, és egy támogatott programban és tanfolyamon így felvételt nyert.

Nagyon örülne is ennek a lehetőségnek, mert 9 hónapos az oktatás tartalma és addig kapja a minimálbért, csak az a baj, hogy akkor indul a tanfolyam, ha lesz rá pénz, előreláthatólag májusban, de majd valamikor júniusban kapná az első fizetést, ez neki nagyon hosszú, mostantól számolva több két hónapnál, és addig miből éljen, hiszen semmit nem kap?!
Sokszor így is minden erejét össze kell szednie, hogy embernek érezze magát. Már az is előfordult, hogy egy kg kenyeret hitelbe kellett vennie és ilyenkor úgy érezte magát, mintha a vég közeledne.

Az a jó, hogy vannak jó emberek, akik már segítették és segítik, köszönet érte. Már eladta gyűrűjét, nyakláncát és még pár értékesebb holmiját, de kifogyott, nincs tartalék.

Szemét összevonja, könnyek csillognak benne, de így is bájos, kedves. Bátorítom. Aztán kicsit felemeli a fejét, távolba néz, sóhajt, úgy szeretne jól élni, könnyek nélkül, jó munkával, jó fizetéssel. Minden vágya, hogy végre élete jó irányba menjen.

Egyedül van, pedig vannak sorstársai, akik ugyanígy kínlódnak, mint ő. Töpreng. Lehet, gépi munkásnak megy, hiszen a munka nem szégyen, csak vegyék fel valahova. Vagy tegyen fel hirdetést, hogy támogatót és munkát keres, mert ő is pénzből él?! Élni akar, csak élni!
Demeter Mária, Hajdúböszörmény