Együttérzést, és gyors segítséget várnak

A kazincbarcikai Bodnár Sándor és Bodnárné Szilágyi Ildikó kisfia, Tamás, 15 hónapos, gyógyíthatatlan betegségben szenved.

Több hónapja intenzív osztályon él, élete lélegeztetőgéphez kötött. Eddigi egészséges szellemi és lelki fejlődésének lehetőségét a további zavartalanság, a pótolhatatlan, meghitt, szeretetteljes családi légkör biztosíthatja. Eddig a száraz tények. Hogy a szülők mit élnek át lassan másfél éve, arról az édesanyát faggattam:

Egészségesnek látszott

Boldogok voltunk, amikor a nagyfiam mellé vállaltuk ezt a kisbabát is – mondja Ildikó. – Tamás 2004. szeptember 28-án született, egészséges babának tűnt, bár már a kórházban kapott egy injekciót az izomműködésének a serkentésére. Két hónapos volt, amikor észrevettük, hogy a mozgásával valami nincs rendben, de ekkor a háziorvosunk azt mondta, biztosan kövér, és lusta a baba, ez az oka annak, hogy nem fordul meg. Négy hónaposan elvittük Miskolcra, ahol a neurológus a születéskor való oxigénhiányos állapot lehetőségét vetette fel, biztatott, hogy javítható a kisfiú állapota, a rehabilitációs részre jártunk tornázni.

Ezzel párhuzamosan anyósa ismeretsége révén kerültek a GYEK-be, ahol dr. Sólyom Enikő vetette fel az MSA (muscularis spinalis atrophia, azaz gerinc melletti izomsorvadás) lehetőségét. A vizsgálatok Budapesten folytatódtak, a Bethesda kórházban, itt genetikai és műszeres vizsgálatokkal kimutatták, hogy megalapozott volt a gyanú, valóban MSA a diagnózis, annak is 1. fokozata, a Werding-Hoffmann szindróma.

Tüdőgyulladással

Tavaly októberben aztán bekövetkezett, amitől a család is félt, Tamás tüdőgyulladást kapott, és azóta is az intenzív osztályon ápolják, a GYEK-ben, Miskolcon. Ildikó minden délután késő estig ott ül kisfia betegágyánál, és bízik abban, ha sikerülne összegyűjteni a pénzt, amelyből lélegeztető gépet, és olyan speciális ágyat vehetnének, amely meggátolja a felfekvést, hazahozhatnák a kisfiút a családi körbe, ahol gondozhatná a nap 24 órájában. Sajnos, azonban tízmilliós nagyságrendű az az összeg, amelyet elő kellene ehhez teremteni, amire az ő gyese, és az édesapa fizetéséből reményük sincs. A család néhány százezer forintot már összeadott, de ez kevés…

Olvasóink már többször tettek tanúbizonyságot együttérzésükről és segítőkészségükről. Cikkünk nyomán nekik köszönheti – noha névtelenséget kértek az adakozók – az izomsorvadásos kisfiú azt a széket, amelynek segítségével tornázhat, és a fényképezőgépet, amelyre annyira vágyott.

B.Gy.