Egyik szemünk sír, a másik nevet

Véget ért vasárnap a hollandiai Eindhovenben megrendezett vízilabda Európa-bajnokság, melyen Kemény Dénes legénységén túl nagy meglepetésre a magyar női válogatott is a harmadik helyen zárt. A nőknél az olaszok, a férfiaknál pedig a Debrecen-Fujitsu első számú hálóőrét, Braniszlav Mitrovicsot is a soraikban tudó szerbek végeztek az élen. A kontinensbajnokságot a Napló kérésére Gyöngyösi András, a hajdúsági pólósok mestere értékelte.

- Korábban soha nem volt példa rá, hogy az olimpia évében egy másik világversenyt is megrendezzenek – ezt hat-nyolc évvel ezelőtt vezették csak be –, ami befolyásolóan is hathat az eredményre, mivel egy esztendőben kétszer csúcsformában nem tud teljesíteni egy csapat sem. Ezért, aki az adott évben Eb-t nyert, nem nyert olimpiát – reméljük, ez most is így lesz, már csak azért is, mert az elmúlt három ciklusban mi győzedelmeskedtünk. Ha azt nézzük, hogy a magyaroknak az elmúlt években nem sikerült érmeket szerezni, a harmadik hely mindenféleképpen pozitív. Azonban némileg mégis csalódottak vagyunk, hiszen az olimpiai aranyakkal annyira elkényeztetett bennünket a magyar pólózás, hogy szinte már csak az első helyezésnek tudunk örülni – így ezt a bronzérmet talán kudarcként is éljük meg –, holott ha más sportágbeliek, például a kézisek értek volna el hasonló eredményt, örömünnep lenne. Láthatjuk továbbá, hogy a vízilabdában is egyre inkább jönnek fel a kisebb nemzetek, gondolok itt a görögökre vagy a nagy visszatérő olaszokra, de a németek és a horvátverő románok is bejelentkeztek az „élbolyba”. Egyre színesebb tehát a skála, és egyre nehezebb eredményeket elérni – kezdte az elmúlt hét végén befejeződött eindhoveni vízilabda Európa-bajnokság értékelését Gyöngyösi András.

Bármi megtörténhet

- Számomra külön öröm volt a lányok teljesítménye, akiknek bár az elmúlt években visszaesett a teljesítménye, most Merész Bandi irányítása mellett újra partiban voltak az összes csapattal. Hiszem azt, hogy ki fognak tudni jutni az olimpiára, és azzal, hogy tovább fejlődik és erősödik az együttes, bármi megtörténhet! A férfiak pedig – szakmailag nézve – véleményem szerint továbbra is egyértelműen olimpia-esélyesek, ám azt nem hiszem, hogy ugyanez az együttes vesz részt az ötkarikás játékokon, mert Kemény Dénes mindig változtat a kereten, és két világversenyre sosem visz ugyanolyan csapatot. Én látok rá esélyt, hogy esetleg Varga Tamás is visszakerül a védekezésbe, hiszen továbbra is ő az egyik legjobb védő Magyarországon – ez azonban a szövetségi kapitány döntése – mondta a kétszáznegyvenszeres válogatott egykori klasszis.

Magát a játékot ölik meg

- A legnagyobb probléma a játékvezetéssel volt. Véleményem szerint az erőszakos és férfias játék nem egyenlő a durva játékkal – ezt kellene megtanítani a sporiknak, hogy tudjanak a kettő között különbséget tenni. Lehet egy mérkőzés szikrázóan kemény, az még nem azt jelenti, hogy durva – utóbbi inkább a szándékos brutalitást jelenti. Ám azzal, hogy a bírók szinte kosárlabdát csinálnak a vízilabdából – hogyha már egy keményebb kontraktus történik, s azt azonnal kiállítással sújtják –, magát a játékot ölik meg. Az összecsapások nagy része emberfórokról és emberhátrányokról szólt – ha egy bajnokit le lehet vezetni 8-10 kiállítással, akkor egy Szerbia–Montenegró meccset ugyancsak. Sajnos ehhez a játékvezetéshez nem tudtak a nemzetek alkalmazkodni, főleg a délszláv alakulatok. A játék igazán nem változott, ezt a játékvezetői kérdést kell csak sürgősen orvosolni.

OLAHA