Egyenesen át: újraélesztették a misztikus thrillert

Egyenesen át: újraélesztették a misztikus thrillert
Debrecen – Az 1990-ben készült Egyenesen át című filmet nem szokás a klasszikusok között emlegetni. Márpedig remake többnyire klasszikusokból készül. Niels Arden Oplev viszont gondolt egy nagyot, és úgy döntött, hogy ebből az egyébként remek misztikus thrillerből készít egy “újrát”.

A képileg és vizuálisan jól összerakott főcím után láthatjuk, hogy Courtney egy autóbaleset során elveszti húgát. 9 évvel később már az orvosi egyetem növendéke. Ambiciózus és kíváncsi hallgató lévén négy diáktársát bevonja egy kísérletbe, melynek célja, megtudni és dokumentálni, mi történik a halál után. Courtney túlvilágról hozott meglepő képessége után a többiek sorra követik a lányt a kísérletben, azt viszont nem veszik figyelembe, hogy a halál bizony nem szereti, ha játszanak vele (á’la Végső Állomás).

A film első fele pörgős, eseménydús ugyan, de a színészi játék erősen kifogásolható. Egyszerűen nincs meg bennük az a spiritusz, ami az eredeti rész szereplőiben megvolt, épp ezért kvázi sterilnek hatnak már az első jelenetek is a bonyodalom során. Azt aláírom, hogy olyan arcokkal, mint Kevin Bacon, vagy Julia Roberts nehéz versenyezni, de azért ettől mégiscsak több kellett volna. Diego Luna-t emelném ki a sorból, az ő alakítására nem volt panaszom, ahogy persze az előző részből már ismert Kiefer Sutherland-ére sem. Nina Dobrev viszont amennyire tökéletes választás volt a Vámpírnaplókba, annyira sablonos ebben az alkotásban. James Norton és Kiersey Clemons pedig már-már bántóan irritálóak.

Kingsman: Az aranykör
Debrecen - A sztori pörög, a 141 perc elrepül, de azért hagy minket gondolkodni is. Ha egy sikeres film folytatásának ötlete felmerül, általában vele együtt születik a kérdés, vajon a rendező mennyire fog biztonsági játékot játszani. Matthew Vaughn maradt a jól bevált receptnél, de ez nem ment a ...

Az eredeti film tökéletes alapkoncepciójának az újragondolása vihette volna előbbre a remake-et. Ez nem történt meg, így a történet második fele már semmi újat nem hoz, és a befejezés is elhamarkodottra sikerült. Általános érvényű tanács vonható le konklúzióként, pedig ez a film szerintem jóval többet ígért. Ha nem láttuk az 1990-es alkotást, akkor egy ideig még elvarázsolhat a film gondolata, aztán viszont a negatívumok kerülnek előtérbe, míg eljutunk a csapnivaló lezáráshoz.

– Molnár István Richárd –








hirdetés