Egyedülálló együttműködés a Debreceni Törvényszék és a Debreceni Javítóintézet között

Akt.:
Megállapodást írt alá a Debreceni Törvényszék és a Debreceni Javítóintézet
Megállapodást írt alá a Debreceni Törvényszék és a Debreceni Javítóintézet - © Fotó: Matey István
Debrecen – Nagy Kálmán: a kihelyezett tárgyalások megmutatják, van tétje az intézetben töltött időnek.

A bíróság félévente legalább egy alkalommal a javítóintézetben tárgyal, vagy hirdeti ki ítéletét a jövőben – erről írtak alá megállapodást kedden a böszörményi úti intézményben. A Debreceni Törvényszék és a Debreceni Javítóintézet együttműködése nyomán kihelyezett tárgyalást tarthatnak akkor is, ha a sértett az intézetben lakó fiatalkorú vagy, ha egy itt élő érintettje gyakran előforduló, erőszakos vagyon elleni bűncselekmények ügyében zajló eljárásnak – hangzott el. Az egyik szignózó dr. Kahler Ilona, a Debreceni Törvényszék elnöke hangsúlyozta, egy néhány évvel ezelőtti eset tanulságai hívták életre a két intézmény egyébként is szoros viszonyának erősítését, a közös munka részleteinek legalizálását. – Az akkor e falak között történt tárgyalás fejlesztette a fiatalkorúak ügyeivel foglalkozó bírók szakmai felkészültségét, és láthatták, hogy mi történik az ítélethirdetés után az ifjakkal – mondta. Szólt arról, hogy a megállapodás illeszkedik a gyermekjogok érvényesítésére kiemelt figyelmet fordító igazságszolgáltatási programba, amelyet 2012-ben hirdettek meg országosan. Ennek részeként ma már a megye több járásbíróságán működnek gyermek-meghallgató szobák.

d2

Fotó: Matey István

A jövőbeli tárgyalásokon az intézet lakói is részt vehetnek, így az érintettek megismerhetik a bírósági eljárás menetét, hamarabb fel tudják mérni tettük súlyát, és korán szembesülhetnek a várható következményekkel. Mint arról a másik aláíró, Nagy Kálmán intézetigazgató tájékoztatott: a debreceni intézmény az országban egyedüliként ötvözi nevelést, valamint az utógondozást. Céljuk, hogy megóvják a fiatalokat a további kriminalizálódástól, és hozzásegítsék őket ahhoz, hogy az intézetből kilépve önálló életet kezdjenek.

Bűntudat nélkül, de célokkal

Konkrét tervei vannak a sajtótájékoztató elején szavaló húszéves Széll Dávidnak és a két évvel fiatalabb Kiss Viktornak. A tettestársak 2015. február hatodik óta vannak az intézményben. – Az 22 hónap – nyomatékosította Dávid, így érezhető volt, milyen teher az önálló döntések, az állandó külső kontroll nélküli cselekvés hiánya. Ezt emelik ki akkor is, amikor érdeklődöm, mi tartja majd vissza őket két hónap múlva, a feltételes szabadlábra helyezést követő pártfogói felügyeletben töltendő két ávben, s azután egy-egy bűnténytől az adandó alkalomkor: „A szabadságtól való elzárás nagyon rossz. Az elején gyorsan telnek a napok, de a monotonitás egyre terhelőbb. Erős visszatartó erő, hogy rácsok mögött kell lennünk” – fogalmazza meg Viktor, aki az intézeti léte során végzendő előtt, Miskolcon rendészeti iskolába járt, de vegyészettel, szerves kémiával szeretne foglalkozni a jövőben. Valamint kiadni Dáviddal közösen írt, saját élményekkel dúsított fantáziavilágot megjelenítő könyvüket. Van mire alapozni, a délelőtti iskolát / konyhai, kerti tanműhelyi időszakot, majd a délutáni sportot és egyéb foglalkozásokat, fürdést, vacsorát és takarítást követő esti szabad foglalkozás idejében kézzel füzetbe jegyzetelt történetet: több millió forintos kárral járó ügyük hétrendbeli: életveszélyt okozó súlyos testi sértés, csoportos garázdaság, csoportos rablás, lopás, magánlaksértés, kifosztás, zsarolás. Dávid nevelőszülője elköltözött, a megállapodásuk szerint hetente járt vissza, kifizette a számlákat. – Én meg éltem, ahogy tudtam, tengettem a napjaim – idézi fel, hozzáteszi felszolgálóként kíván pénzt gyűjteni külföldön, hazatérve pedig pszichológiát szeretne tanulni. A vágyak megfogalmazásban, a jövőbe vetett hit erősítésében sokan segítik az intézet növendékeit: drámapedagógus, lelkész, pszichológus, szakoktatók, tanárok és nevelők.

A céltudatos fiúk meglepően feleltek a bűntudattal kapcsolatos kérdésre: „Azt kellene mondani, hogy van, de bennünk nincs” – így Dávid. Viktor folytatja: „bennem sem sok, valamilyen szintű igen, azért, mert mégis egy ember ellen követtük el”. – Nem mentjük fel magunkat semmi alól, tönkretettük egy ember életét, bűnösök vagyunk, de ismerve az eset előtörténetét, nem bántam meg – zárja az idősebb.

HBN–HABE








hirdetés