Csattanó - A Kaucsek

Izgatottan készült a kis csapat. Hazafelé indultunk Karácsonyozni. 1974 decemberében, öten szálltuk meg a Kelet Német vasút, Drezdából, Budapest felé tartó járatát. A vidám társaság, rengeteg csomaggal, verekedte fel magát a vonatra. Ajándékok, és a seft.

Mindenki próbált egy kis útpénzt keresni. Légpuska, párducmintás pokróc, cipő. Jó áron lehetett itthon eladni, és a visszaútra is maradt egy kis sörre való. Már akinek. Egy ember volt köztünk, aki ellene volt minden kereskedésnek, s csak a barátságot, a szeretetet árusította minden mennyiségben, úgy, hogy erről a tevékenységéről nem is tudott. A Kucsuk.

„A”- val mert Pesti gyerek volt, és az ” a „úgy hozzátartozott az akkori Pesti ember nevéhez, mint a nemes családok címei saját nevükhöz. Jellemző a korra, hogy ha Debrecenben, nagyobb embernek akartunk valakit látszatni, az elbeszélésünkbe, a neve előtti „a”, szinte kötelező volt. Kaucsek Ricsi meghazudtolva származását, nem számító, kereskedő típusú volt. Inkább kiszámíthatatlan, örök álmodozónak született. Ötünk közül csak nála nem volt hatalmas bőrönd, tömött szatyor. A szokásos sport szütyővel jött, amelyet jól ismerhettünk, hiszen mindennap ezzel indult a futballedzésre. Karl Marx Stadt városában rengeteg magyar dolgozott, így Corvina néven harmadosztályú csapatunk is volt. Itt játszott Ricsi mind a tíz dioptriájával, teknőc keretes szemüvegben. Gyakran tört el a keret, főleg középen, de a szigetelő szalag mindig kéznél volt, így játszhatott tovább. No de szálljunk már fel a vonatra, hisz a vonat nem vár… Igen ám, de hol van Ricsi?

- Azt mondta, hogy elfelejtett kaját venni, de mindjárt jön.

A vonat lassan araszolni kezdett kifelé, amikor gyors léptekkel megjelent a peronon Ricsi, kezében egy hatalmas selyempapírba csomagolt valamivel.

.- Mit vettél?- kérdeztük, s nagy megdöbbenésünkre, egy tortát bontott ki a papírból.

A leghabosabb tortát, amelyet volt szerencsém addig látni.

- Ezt kinek vetted?- kérdeztük tőle.

- Magamnak. Nem volt semmilyen bolt nyitva.(Hol voltak ekkor még a szuper marketek?) Valamit csak kell ennem- mondta és az alsó, ágynak használható ülőhelyre tette.

Hat fekvőhelyes vagonban utaztunk, a másik alsó részre, már valaki lepakolta a csomagját. Elhelyezkedtünk a többi ágyon. Előkerült a snapsz a sörök, s kezdtük jól érezni magunkat. Ricsi, ökörködni, a maga 190 cm-es magasságával, a legfurább párt választotta Lacika személyében, aki 158 cm magas, s kb. 110 kg vágó súlyban leledzett. A marháskodás, hangos röhögcsélés, állathangok utánzása, a csajok kibeszélése, mind repertoárjukban volt.

Ricsi ezen kívül, egy valamit tökélyre fejlesztett. Bármikor tudott szellenteni. Nem is akárhogyan. Képes volt hátrafelé futtában, cifrázva, harminc méteren keresztül, megállás nélkül trombitálni. Most is hasonló koreográfia szerint zajlottak az események.

A fülkénktől elég messze röhögcséltek, majd Lacika káromkodott egyet és futott a menedékünkbe. Kaucsek, szorosan a nyomában, hangos trombitálással. Lacika beugrott, Ricsi leadta az utolsó sorozatot, immár a fülke ajtóban. Büszkén fordult vissza, hogy learassa a babérokat (az se jó pláne babbal, az ilyen bélmozgású embernek). Nagy rémületére, ekkor látta meg az ágyszomszédot, egy lengyel nagysága személyében. Elvörösödött s azonmód kiiszkolt a folyosóra. Sokáig visítva röhögtünk pórul járt barátunkon, de aztán a szesz lemeszelte pilláinkat és elaludtunk. Hatalmas ordításra, káromkodásra ébredtünk pár óra elteltével. Gyorsan villanyt gyújtott a molett kispolszki s a látvány, amely előtűnt, leírhatatlan volt. Ricsi rémülten, vaksin állt előttünk, a torta pedig a fejéről lassan leindult a hátán…

Már Prága felé közeledtünk, mikor is barátunk besettenkedett a fülkébe, óvatosan leült, majd gyorsan elterült az ágyon. Ekkor történt meg a katarzis, amely nem minden humorista tollából tud kirobbanni. Ricsi feje szétnyomta a hatalmas habos tortát, amely a sötétben nem tűnt fel neki. A hirtelen meglepetés a méreg, olyan groteszk emberi külsővel ajándékozta meg, amilyet a burleszk filmesek is azonmód elfogadnának.

A legmagasabban fekvő Feri barátunk, dörmögő hangon mondta be a slussz poént:

- Hajnövesztésre ettől a tortától, azért jobb a Bánfi hajszesz.

Márton András