Egy hely, ahol mindenki otthon érzi magát

Akt.:
A lakók és az alapítvány munkatársai örömmel álltak össze egy közös kép erejéig (az első sorban balról a harmadik dr. Sullerné Polgár Márta)
A lakók és az alapítvány munkatársai örömmel álltak össze egy közös kép erejéig (az első sorban balról a harmadik dr. Sullerné Polgár Márta) - © Fotó: Matey István
Debrecen – Családias környezetben telnek a napok a Fény Felé Alapítvány lakóotthonának háza tájékán.

A Fény Felé Alapítvány lakóotthonának udvarára lépve egy tacskó szalad felénk üdvözlésképp, mögötte hátul egy német juhászkutya sétál fel-alá. Mindössze néhány lépést teszünk meg, amikor felbukkannak a lakók is, valaki rögtön köszön, és kezet fog velem, van, aki egy újságot nyom az orrom alá, mások csendesen figyelnek.

Dolgoznak, tévéznek, hímeznek

Tizenkét értelmileg akadályozott férfi él itt, tizenkét „nagy gyerek.” A lakóotthon rehabilitációs céllal működik 2000 óta, a lakókról életük végéig személyi segítéssel, egyéni fejlesztéssel és szakmai foglalkoztatással gondoskodnak. Dr. Sullerné Polgár Márta, az idén immáron huszonöt éves Fény Felé Alapítvány elnöke hangsúlyozta, ezeknél a személyeknél is fontos, hogy ne a négy falat bámulják egész nap, hanem hasznosan töltsék el az idejüket. Mindenki dolgozik, valaki külső cégnél, többen pedig az alapítvány által működtetett foglalkoztató műhelyekben.

Átlagosan telnek a lakók napjai, reggel felkelnek, munkába mennek, majd hazatérnek. Gondozóikkal együtt olyanok ők, mint egy nagy család. Otthon pedig ki-ki mivel szeret foglalatoskodni, azzal köti le magát. Van, aki olvas, hímez, zenét hallgat, xboxozik vagy televíziót néz. Apropó, tévézés. A nappaliban szemet szúrt a falon a távirányító-beosztás, melyen fel van tüntetve, aznap ki kezeli éppen a tévét. Mint megtudtuk, ez azért is volt fontos, mert a lakók gyakran összekaptak ezen. Ádám – az egyik ellátott – elmondta, mivel a szobatársa nem mindig szeret televíziót nézni, ő nagyon szívesen meghozza azt az „áldozatot”, hogy néhanapján helyette is kezeli a távirányítót.

Békében élnek egymás mellett

A hatalmas házban mindenkinek jut elég hely, a szobákban ketten laknak, bárhova is térünk be, mindenhol patinás rend fogad.

– Nem azért takarítottak ki, mert most vendégeket vártunk. Itt mindig ilyen rend van. Van néhány szabály, amit be kell tartani mindenkinek, utána foglalkozhatnak a saját dolgaikkal – mondta Gulyás Csilla, a lakóotthon vezetője.

– Nagyon szeretek itt élni. Jelenleg Nagyháton dolgozom, ahol szatyrokat készítünk. Szeretek focizni, cseresznyét szedni, takarítani. A szomszédba is gyakran átmegyünk segíteni – mondta Tibor, aki 18 évesen költözött át a lakóotthonba, ennek is már közel 19 éve.

fc3Tibor szívesen mesélt munkájáról, és mutatta meg, melyik szobában lakik | Fotó: Matey István

Az otthon lakói teljes életet élhetnek, tarthatnak kutyát, macskát – ezáltal is megtanítják nekik, mennyire fontos másról gondoskodni. Háztáji gazdálkodást is folytatnak, harminc csirkéjük és három malacuk is van.

– Egy lakóotthon csak ideiglenesen oldja meg egy ember életét, ezért figyelni kell arra, hogy mindenki egyénileg, az életciklusának megfelelően kapjon feladatokat, hiszen más igényeik vannak az életkor előrehaladtával. Nagy öröm számunkra, hogy az Auchan az Ifjúságért pályázat segítségével meg tudtunk venni a Deák utcán egy házat. Tervek szerint 2019-ben újabb pályázat, adományok segítségével a fogyatékkal élő fiataloknak 12 fős támogatott lakhatást szolgáló házat, a Kincsesláda Házat építünk.

fc2A lakóotthonban csirkéket is tartanak | Fotó: Matey István

A lakóknak munkahelyet és fejlesztést is nyújtunk az Esélycentrum hálózaton belül. Már lehet jelentkezni – mondta Sullerné Polgár Márta, hangsúlyozva, mindez nem ingyenes: ötmillió forintba kerül, hogy a sérült személy élete végéig magas színvonalú ellátásban részesüljön. Három éven belül pedig, ha az ellátás valamilyen okból megszűnik, ez az összeg részarányosan visszajár.

Nehéz úton jutottak el mind ez idáig

Ottjártunkkor azt is megtudtuk, hogy nem volt könnyű eljutni odáig, hogy lakóotthon létesülhessen. 2007-ben a környéken lakók nagy része tiltakozott ez ellen, mondván, „nem kérnek” a környéken a fogyatékkal élőkből, „az idős embereket féltenék, kisgyermekeiket pedig nem mernék az utcára engedni. Véleményük szerint környező ingatlanjaik értékét is csökkentené ez a lakóotthon”.

A társadalmi elfogadás mindig kétirányú. Nekünk is meg kellett tanítani az ellátottakkal, hogy például rendesen öltözzenek fel, és legyenek udvariasak és az emberekkel is meg kell ismertetni a fogyatékkal élők életét, hogy félelmüket eloszlassuk”

– mondta Márta. Szerencsére azonban a lakóotthon közösségét megszerették a szomszédok is, akik már jól tudják: a fogyatékkal élők is ugyanolyan emberek, mint ők – élik a mindennapi életüket, beszélgetnek, nevetnek, dolgoznak, vagy éppen felbosszantják magukat valamin.

– Vass Kata –


A Rózsástelep utcán hamarosan újabb műhely nyílik majd - képünkön - képünkön dr. Sullerné Polgár Márta, az alapítvány elnöke
Debrecen - Az ellátottak egyedi, kézműves termékeket is készítenek, melyeket az alapítvány értékesít. Meleg nyári délután érkeztünk a Fény Felé Alapítvány Harmat utcai napközijébe és foglalkoztató műhelyébe, ahol éppen az asztalokat törölgették, nem rég fejezték be az ebédet. A teraszon, az árnyé...

Ádám édesanyjával örömmel beszélgetett velünk
Debrecen - Bana Katalin égi adományként tekint a Fény Felé Alapítványra. Az emeleten voltunk épp, amikor Ádám meghallotta, hogy megérkezett az édesanyja. Szaladt is le a lépcsőn, és rögtön megölelte, majd óriási cuppanós puszit nyomott az arcára. Meglepetés volt ez neki – hiszen hétvégenként jár ...