2008.06.20. 06:34
Spekuláció – Ratalics László jegyzete
<p>Hallani, Debrecen szemet vetett a tábor közelében elterülő, mintegy 240 hektáros volt katonai lő- és gyakorlótérre. A hatalmas terület értékbecslése még tart. Mindez spekuláció, hárítja el felvetéseinket a városháza.</p>
A debreceni közgyűlés márciusban döntött arról, hogy kezdeményezi a menekültbefogadó állomás kitelepítését a rendészeti és igazságügyi miniszternél. A határozat meglepte a tábort működtető Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalt (BÁH) és az ENSZ-t: ők azt gondolták, Debrecenben minden a legnagyobb rendben.
Kósa Lajosék legfőképp azt sérelmezték, hogy az állami szervek nem jelezték nekik: a változó jogszabályok miatt a megszokott 250-300-nál jóval több külföldi kerülhet a hajdúsági megyeszékhelyre. A BÁH ezen aggály cáfolatával sem tudott hatni a városvezetésre, amely a tavasszal elhintette: a debreceni közbiztonság rovására elkövetett bűncselekmények 10-15 százaléka a menekültekhez köthető.
Tudatos csúsztatásról van-e szó, avagy felületes tájékozódásról, nem tudni. De azt rendőri körökből bizonyosan, hogy a befogadó állomás lakói valójában nem sok vizet, azaz köznyugalmat zavarnak cívishonban. A hangoztatott adat ugyanis elsősorban a piti – mindössze szabálysértési értékre elkövetett – lopásokra igaz.
A közelmúltban az ENSZ képviselői is a városba utaztak, meglágyítandó a szíveket, ám világossá tették számukra: már minden eldöntetett.
Hallani, Debrecen szemet vetett a tábor közelében elterülő, mintegy 240 hektáros volt katonai lő- és gyakorlótérre. A honvédelmi miniszter nemrég ki is jelentette: a jövőbeni hasznosítás érdekében egyeztetések folynak az önkormányzattal. A tárgyalásokat hátráltatja, hogy a hatalmas terület értékbecslése még tart. Mindez spekuláció, hárítja el felvetéseinket a városháza.
Közben a menekülttábor felett egyre jobban beborul az ég. Becsmérlőik mind hangosabbak, vadabbak. Holott az egészről csórikáim tehetnek a legkevésbé. Az idáig futó afgánok, szomáliaiak, kurdok hócipője a haduraikkal, a maffiáikkal, az üldöztetésükkel – a létbizonytalansággal teli. Javarészt nyugatra tartanak, és minden kockázatot megér számukra, hogy a gyermekük a világ egy boldogabbik felén nőjön fel. Vajon mi nem ugyanezt tennénk a helyükben?
Ratalics László
Kapcsolódó anyagok:
