Egy emberöltőnyi hagyományőrzés Nagyrábén

Nagyrábéi Páva-kör
Nagyrábéi Páva-kör
Nagyrábé – Zsúfolásig megtelt a helyi művelődési ház nagyterme szombat délután amikor, közel kettőszáz vendég részvételével megalakulásának 35. évfordulóját ünnepelte a Nagyrábéi Páva Kör.

A rendezvény méltóan fejezte ki a meghívón olvasható kodályi gondolatot, amely szerint a népdal is mennél többeké lesz annál nagyobb lesz világító és melengető ereje. Ez a melegség, elismerés és barátság tükröződött azokból a nagyon kedves köszöntőkből amelyekkel az ünneplők felé fordultak a meghívottak.

 

Az igazgató köszöntése több volt, mint egyszerű protokoll

 

Kocsis Csaba a rendezvénynek otthont adó művelődési ház igazgatójának köszöntése több volt, mint egyszerű protokoll, mind gondolatiságában mind irodalmi értékében tisztelettel adózott az egy emberöltőnyi hagyomány őrzést vállaló és folytató közösség teljesítménye elismeréseként. Ugyan ezt erősítették a Vas Lajos Népzenei Egyesület, a Kórusok Országos Szövetsége képviselői is.

A baráti népzenei csoportok nem csak köszöntést, hanem igen magas színvonalú produkciókat is hoztak magukkal. A szintén jelenlévő Széles András citeraművész értékelése szerint a bárándi citera-együttest például, az ország legjobbjai között emlegetik, de elismeréssel illette a biharnagybajomiak, a püspökladányiak, és a berettyóújfaluiak munkáját is, amelyekről a közönség is meggyőződhetett a dalcsokrok átadásakor. Nagysikert arattak a határon túlról Szentjobbról érkező asszonykórus tagjai is.

Pépeiné Elek Antónia a nem rég alakult és az együttest támogató Nagyrábéi Pávakör Egyesület elnöke, mint főszervező és Turzó Renáta együttes vezető oklevelek és emléktárgyak, átadásával köszöntötte a 35 évben, az együttes munkájában szerepet vállaló valamennyi megjelent volt és jelenlegi együttes tagot, valamint azokat akik, segítették, vagy támogatták eddigi törekvéseiket.

 

A citeraszó feledtette a fáradságot és mosolyt varázsolt a lelkekben

 

Korunkban időnként lelkesebben, néha kevesebb odafigyeléssel óvjuk, gyűjtjük népi hagyományainkat. Olyan világét, ahol érték volt az ember erőfeszítése, küzdelme. A Sárréten élőknek mindig, csak verejtékkel sikerült megteremteni a mindennapi kenyeret. A bút és keserűséget megtapasztalták A szegény parasztság, azonban dalba öntötte fájdalmait, épp úgy, mint örömeit. A heti munka után megszólaló citeraszó feledtette a fáradságot és mosolyt varázsolt a lelkekben és az arcokon. Ennek a világnak hagyományait hozta közénk ez a rendezvény…. összegezte az egyik résztvevő a bemutatókat követő vacsora közben, de gondolatait nem folytatta, mert a születésnapi torta megszegése előtt közel kétszázan együttesen énekelték jókívánságaikat az ünnepeltek tiszteletére.

Korponai Sándor