Egy csók, s más semmi

Egy csók, s más semmi
© Illusztráció: Getty Images
Ritka, szokatlan, már-már hihetetlen jelenet tanúja voltam a minap a debreceni kulturált közösségi közlekedés egyik buszgépjárművén. Annak is egy dupla ülésén. T. Szűcs József jegyzete.

Nem magam foglaltam ott helyet, hanem maga a megszólalásra késztető jelenet. Amelyen egy fiatal pár (leány és fiú leosztásban) lepte meg a bambán maga elé révedező utazót. Szóval és röviden: a pár csókolózott. Az idősek számára talán beugrik, hogy nyilvános helyen nem illik puszkálódni, a középkorúak alighanem teljesen természetesnek találták, a hozzám hasonló fiatalok azonban enyhén döbbenten nézték őket. Hogyne így tettünk volna, amikor azt látjuk, hogy önfeledten csókolgatják egymást, holott, pedig és ugyanakkor a mobiljukat is birizgálhatnák. Mint szinte minden hasonló korú társuk köröttük a jármű fedélzetén. Persze smárolás közben is játszhattak volna vele, hisz ma a megszokott, normális magatartás az, hogy bármilyen tevékenység (evés, ivás vagy egyéb szükségszerű anyagcsere folyamatok) közepette is szilárdan markoljuk, legalább az egyik kezünkkel a készülékünket. Magam is így szoktam tenni, bár bevallom, néha megelégszem azzal, hogy a készülék processzora helyet az agyam (maradékát) próbálom járatni, s mintegy edzésben tartani. Persze mindig is voltak köröttünk ilyen csodabogarak, akik nem úgy és nem olyan formában használták a technika vívmányait, ahogyan azt kellene. A fejlesztők meg a világ nagy tudásközpontjaiban elszörnyednek, amint lelki szemeikkel látják, hogy hiába feszül az általuk nagy műgonddal kifejlesztett készülék valakinek a zsebében, az nem átall érzelmi életet élni. S nem az ő gyártmányukkal, hanem egy élőlénnyel. Vagy, ami még elkeserítőbb lehet számukra, mások meg teljesen elfeledkezvén a mobiljukról, olyan önfeledten bámulnak ki az ablakon, mintha legalábbis egy marsbéli társasutazáson vennének részt.

Akárhogy is, a csókolózó pár, ameddig laposkásan (nehogy valami utazó ügynök-kukkolót lássanak bennem), oda-oda pillantottam, a pár egyik tagja sem vette elő a mobilját. Jó néhány megállón keresztül. S napjainkban, azt hiszem, ez a tény számít akkora csodának, hogy egy pillanatra gondolatban megálljunk és elmerengjünk rajta. Igaz, mindeközben a busz azért ugyanúgy ütemesen, menetrendszerűen ment a maga útján, ahogyan szokott. Ebből is kiderül(t), hogy az egy szál csókolózó párnak azért mégsem sikerül(t), már ha akarták egyáltalán, felborítania a világ rendjét.

– T. Szűcs József –








hirdetés