Egészség-ügy

Egészség-ügy
© Illusztráció: Getty Images
Eddigi életem során hála Istennek, csak egyetlen alkalommal élveztem kórházi vendégszeretetet: 10 éves koromban akut vakbélgyulladás miatt kerültem a debreceni klinika gyermekosztályára. Kimondottan jó emlékeim vannak erről az időszakról: a kórterem falait csodálatos mesefigurák díszítették, s ott ismerkedtem meg egy kislánnyal, akinek nagybátyja – Kolozsvári Grandpierre Emil – annak a meséskönyvnek a szerzője volt, melyet a műtét után felébredvén a kezemben szorongattam. Kenyeres Ilona írása.

A műtőben sem féltem, úgy éreztem, ahogy a hatalmas fényben körbeálltak a maszkos egészségügyi dolgozók, hogy jó kezekben vagyok, minden rendben lesz. És így is történt. Nem tudom, manapság milyen körülmények vannak a kórházakban – ám azt sejtem, ha ismét bekerülnék, az egykori „mesés” falak helyett természetesen már fehérre festettek várnának. Azt azonban nem hinném, hogy teljesen megváltozott volna minden, annak ellenére, hogy az orvosok, illetve a nővérek megbecsültsége talán nem a régi. Emellett azonban sajnos – elsősorban a fővárosi kórházakról – érkeznek más aggasztó hírek is: lepukkant épületek, málló falak, töredezett járólapok, kritikán aluli állapotú kiszolgáló helyiségek (zuhanyozók, wc-k) és hát ugye, az ellátás… A tudósítások – és a betegek által készített fotók – tanúsága szerint a reggeli, vagy a vacsora egy szelet kenyér és egy kocka-, vagy lapkasajt. Esetleg a sajt helyett egy szelet felvágott. E két „menüből” azonban nem lehet ám választani, mint a menzán az A és B fajtából. Ez van, és kész. Egyes újságokban, illetve a közösségi oldalakon legutóbb tapétaragasztónak látszó húsleves fotóját közölték, ami ugyancsak egy budapesti kórház nevét „öregbíti”, éppúgy, mint a fővárosban élő barátnőm elmondásában szereplő virsli, melyet még a kutyájának sem adna oda. Ám van ott még valami. A napokban a televízióban megszólalt egy budapesti, egykori sterilizálógép-kezelő, aki nem kevesebbet állít, mint hogy a kórházakban a pénzhiány miatt sokszor újrasterilizálják az egyszer (!) használatos műtéti eszközöket. Ezáltal akár tizenöt-húszszor is felhasználhatják ugyanazt az eszközt, ami nemhogy jogellenes, de sajnos életveszélyes is lehet. Nem véletlenül növekszik az utóbbi években a kórházi fertőzések száma. Ez már valóban kétségbeejtő.

– Kenyeres Ilona –








hirdetés