Egész életében skatulyázták: mert valakinek a lánya, mert valakinek a felesége

Szamosi Zsófia a Mindenki című Oscar-díjas film tanárnője
Szamosi Zsófia a Mindenki című Oscar-díjas film tanárnője - © Fotó: Szarka Zoltán
Debrecen – A múlt fénye olykor irreális méretűre növeli a teljesen hétköznapi tárgyak jelentőség-árnyékát. Minél súlyosabb ez a múlt, annál nagyobb a vetület. A sáros, megtépázott uniformist, – amiből egy katona verejtékét mosta ki napra nap a felesége, akár az autószerelők vagy pékek munkaruhájából szokás – egyszer csak ereklyévé válik, szabadságjelképpé, s múzeumban állítják ki. Két narancs kőkeményre merevedett, megbarnult héja, amelyet hat évtizede, hogy megfosztottak éltető belső értékétől, és tulajdonosának épp ettől a momentumtól lett fontos. Maléter Pálné az 1956-os forradalom és szabadságharc egy hősének a felesége. Életmonológját Szamosi Zsófia tárta elénk kedden a Deszka Fesztivál programjában a Horváth Árpád Stúdiószínházban.

Az PanoDráma: Pali című előadás ereje a visszafogottságában van. Nincs remegve sírás, a tűrhetetlentől való ordítás, valójában egy hangos szó sincs. A színész játékát dicséri, hogy ilyen módon tartja fenn a feszültséget végig. Így képes átadni a szélsőséges érzelmi hullámokat, amiket megtapasztal. Egy percig nem veszíti el figyelmem, épp olyan, mintha a konyhájában ülnék, s nekem mondaná a vele történteket, ahogyan tette a dráma alkotóinak heteken át a 81 éves nő. Tizenkét órányi interjú hanganyagának eredménye a Lengyel Anna rendezte darab.

Valaki valakije

Finom – ez a szó jellemzi leginkább a Szamosi Zsófia megformálta Maléter Pálnét. Épp olyan, amilyennek elképzelünk egy a zárt szájak időszakában, az ötvenes években vallását gyakorló katolikusként felnevelkedő ifjú nőt: aki rögtön becsíp egy féldeci cseresznyepálinkától; aki egy életen át szégyelli: nem vette észre azonnal, hogy a kedvéért udvarlója levágta a Sztálin-bajuszt.

sa2

„Maléter Pálnék”: Szamosi Zsófia Jászai Mari-díjas színésznő és Gyenes Judith | Fotó: Szarka Zoltán

Miközben belevaló is: motort szerzett, amikor ez még nagyon ritka női kiváltság; elszontyolodott, amikor irodai munkára jutott, mert mezőgazdasági érettségivel őt a búzamezők végtelensége vonzotta; dolgozott később temetői „gondnokként”, takarítónőként, cselédként, s a jobb időkben már könyvtári leltárellenőrként. Az ő szempontjából lány volt, feleség, majd özvegy. Az ország vezetői szerint: osztályidegenek lánya, magas rangú államférfi felesége, ellenség neje, majd özvegye, s ma egy hős özvegye. Ami Maléter Pálnéval történt harminc éves koráig, annak fele is sok volna egy teljes életre. Ekkor négy évvel volt férje, az egykori honvédelmi miniszter kivégzése után.

Menekülő óriás

A darabban szemléletesen szólnak a harc közbeni budapesti állapotkoról. Elhangzik egy különös momentum: fegyverekkel találja szemben magát a Maléter-pár, amikor a forradalom másnapján gyalog indulnak el a lakásból a munkahelyre. A szovjet katonák végül nem bántják őket, amikor kiderül, hogy Pál egy ezredes. A találkozókor azonban megkérdezik, hogy melyik a legrövidebb út, amelyen távozhatnak ebből az országból. A világ legnagyobb hatalma menekült a felhevült felkelők barkácsolt és innen-onnan szerzett fegyverei elől. Ritkán emlegetett tény az is, hogy egy bizonyos utcarész „megtisztításához” kivezényelt öt tankból három eltévedt. Az is, hogy Maléter Pálné telefonhívása nélkül a Minisztérium talán elfeledkezett volna a Tökölre, a szovjet kivonulás részleteinek megtárgyalására kivezényelt magyar delegáció hazahívásáról. A forradalomról sokat tudunk, a mű pedig megerősít, legalább ilyen sokat nem.

HBN–HABE


Sorskovácsolásukról meséltek a műben

Kőszínházat elhagyó szabadúszó, független és bábos hallgató: reformokért küzdenek azzal, amihez a leginkább értenek.








hirdetés