Elfogyasztható helyett örök

Debrecen - Jézus életét eszközként használta az élő Isten, hogy beleöleltessünk a közösségbe, melyet ő akar közötted és maga között.

A pünkösd szenvedélyes ünnep. Amikor feltámad a szél sodrása, amit nem tudunk követni, amikor megvillannak a tüzes nyelvek az apostolok feje fölött, nagy erő mozdul meg – mondta dr. Fekete Károly püspök hétfői igehirdetésén a Református Nagytemplomban. Felidézte: kétezer éve pünkösdkor Péter szavait hallva háromezer férfiban gyúlt ellenállhatatlan vágy arra, hogy Krisztusé legyenek, s megkeresztelkedtek. A hétfői istentisztelet is egy keresztelkedéssel kezdődött. – Isten szeretetének a szenvedélyessége formál itt mindent. Ő nem akárhogy, langymelegen vagy távolságtartón, hanem féltőn szerető – hangzott el.

A Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke így folytatta: „Amikor összecsapnak a fejünk fölött a hullámok, amikor nem jön álom a szemünkre, amikor olyan nyomorultul tudjuk magunkat érezni. Amikor az egész nap elnyomott dolgok előtörnek lefekvéskor, akkor milyen sokat jelent, ha az ember őszintén meg tudja kérdezni: Kicsoda vádolhat engem? Van-e ember, aki veszi ehhez a bátorságot? Vagy az az Isten tenné ezt, aki engem Krisztusban megigazított. Aki értem nem kedvezett a saját fiának? Ha én hozzá ragaszkodom, benne bízom, nincs az a hatalom, aki kiragadhat engem az ő kezéből. Vádlók, kárhoztatók és elszakítók minden korban támadhatnak, de Isten Krisztusban diadalmasan adott minden korra vonatkozó választ: az élet és az igazság lelkének törvénye legyőzi azt, ami csak testi és emberi.”

Számonkérővé gyávulunk

Beszélt a protestáns puritánok egyháztörténeti korszakáról, amelyben vallották, Krisztussal nem csak a lelki áldásokat kapjuk meg, hanem a keresztény ember mindent megkaphat, új hazát, szabadságot, gyermeket, tehetséget, jövőt, életlehetőségeket, hivatást. Mindenre rávetül azonban, ha a Krisztussal való kapcsolatunk megfogyatkozik. Nem tudjuk elfogadni az életünket az ajándékokkal együtt sem, mert hiányzik a kohéziós erő, ami összetartja, értékké teszi, megmutatja azokat. – Sokszor keveselljük azt, ami Isten tárházából nekünk jut és támadunk. Eltagadott indulataink, elfojtott vágyaink, olykor egyházi köntösben jelentkező duzzogásaink lelepleznek bennünket. Ilyenkor kiderül, hogy lélekfogyatkozásban vagyunk, s elkezdünk szűkkeblűek, embertelenebbek, lenni. Istent csak a magunk szempontjából ismerőként ilyenkor felemlegetjük érdemeinket, szenvedéseinket, bukásainkat, azaz benyújtjuk Istennek a számát. Ilyenkor nem a hit működik bennünk, csak gyávák vagyunk. Az „Isten mindent megad” szemlélettel egészen más világot nyit meg. Megmutatja az elpazarolhatón, elkölthetőn, elfogyaszthatón túli értéket, önmagát – fogalmazott.

Bonyolult század

Szorongást idéz elő az, ha korlátok közé szorulnak az életlehetőségek, fojtogató a rövid póráz, vagy az, ha függőségi helyzetbe kerülünk. Kétségbeesésbe tud minket kergetni az úttalanság, amikor nem látjuk, hogy minek kell következnie. Manapság látjuk, hogy amiről nem kellett évtizedeken keresztül beszélni, az most valóság: van üldöztetés. Ami bekövetkezhet hitért, meggyőződésért. Ez a veszedelem hozhat testi, lelki bántalmazást. A gyilkos indulat itt lakozik közöttünk. Pál apostol szava, az üdvbizonyosság himnusza arra biztat bennünket, hogy ezek ellenére, sőt – mivel a 21. század ilyen bonyolult – ezzel együtt érdemes továbbra is megtartani a pünkösdi szenvedélyességgel megtöltött igét, vezérigénknek: Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?

- Megyesi-Horváth Borbála -