A vasárnapok erényei

Sipos Barnabás ortodox parókus
Sipos Barnabás ortodox parókus - © Fotó: magánarchívum
Debrecen – Idén az ortodox egyházban a nagyböjt március 11-én kezdődött.

Nagyböjt előtt négy vasárnapon át az Egyház olyan példát állít elénk a Szentírás szavai szerint, melyek lelkileg felkészítenek bennünket a nagy utazásra, a küzdelemre, mely a böjt folyamán vár ránk. Ez a négy vasárnap különleges elnevezést is kapott: vámos és farizeus vasárnapja, a tékozló fiú vasárnapja, húshagyó és vajhagyó vasárnapok. Minden vasárnap olyan erényekkel gazdagodhatunk, melyek mintegy útitársként szolgálnak a nagyböjt idején.

Ha nincs benned megbocsátás, ne is fáradj a böjttel és az imádsággal a nagyböjt idején, mert nem lesz hasznodra egyik sem.” Szíriai Szent Efrém

A nagyböjt: utazás

Megtanulhatjuk a vámos alázatát (Lk 18,10-14), a tékozló fiú bűnbánatát (Lk 15,11-32), gyakorolhatjuk a szeretet parancsát a húshagyó vasárnapi evangélium szerint (Mt 25,31-46), és parancsot kapunk, hogy bocsássunk meg egymásnak (Mt 6,14-21) (vajhagyó vasárnap). Húshagyó vasárnaptól testünket is megtartóztatjuk, húst már nem fogyasztunk, vajhagyó vasárnaptól pedig az állati eredetű ételekről is lemondunk egészen húsvétig. Hiszen a nagyböjt: utazás. Tudnunk kell, hová megyünk, mit viszünk magunkkal, és hogyan válik javunkra ez az utazás. Ha az ember hosszú útra készül, már jóval előtte az utazáson gondolkodik. Készül. Így az egyház is, a böjti utazás gondolatát erősíti meg bennünk a felkészítő hetek alatt. Elérkezik az indulás pillanata. Tiszta hétfőn elkezdődött a szent negyven nap, a nagyböjt.

Megbékélni egymással

Az elmúlt napokban több gondolatot olvashattunk a böjti fogadalmakról, elhatározásokról. Pusztán csak fogadalmak ezek, vagy értjük is a böjt lényegét? Most megpróbálom röviden bemutatni az ortodox egyház csaknem kétezer éves hagyományát. Hogyan tanít, milyen útmutatást ad számunkra. Az ortodoxok böjtje a megbocsátással kezdődik. Vajhagyó vasárnap estéjén, az esti istentisztelet után a papság és a hívek, az Úr Jézus szavaira emlékezve bocsánatot kérnek egymástól, így kiengesztelődve, és egymással megbékélve, együtt kezdhetik a böjtöt. Szíriai Szent Efrém azt mondja: „Ha nincs benned megbocsátás, ne is fáradj a böjttel és az imádsággal a nagyböjt idején, mert nem lesz hasznodra egyik sem.

A csönd fontossága

A böjt első hetében sokan minden nap elmennek a templomba. Az esti szolgálaton Krétai Szent András bűnbánati nagy kánonját olvassák. A templom sötét, csak a gyertyák és a mécsesek világítanak… A pap ruhája is böjti színű. Az istentisztelet végtelen nyugalmat sugároz. Zsoltárok, énekek és imák olvasása váltják egymást. A nagyböjti templomi szolgálatok gyönyörűek. Az embert kiragadják a zajból, ami ma már gyakorlatilag állandóan körülvesz bennünket. Szól a televízió, vagy legalábbis valamilyen zene biztosan. Nem tudunk csöndben maradni. Pedig az Isten a csöndben szól hozzánk, különösen ebben a böjti csendben. A csöndben tudunk legkönnyebben kapcsolatba lépni vele. A zaj megöli ezt a lehetőséget, az imádság viszont táplálja. A böjt hitünk újra felfedezése, mely által felfedezzük az életet, annak isteni értelmét és mélységét. Amikor megtartóztatjuk magunkat az ételektől, amikor kikapcsoljuk a bennünket körülvevő zajt, amikor a felszínes dolgokat sokkal értékesebbekre cseréljük, akkor Istent fedezzük fel újra, és megérezzük édességét.

– Sipos Barnabás, ortodox parókus (Forrás: szoljbeapapnak.blog.hu) –


Válaszadó: dr. Hodossy-Takács Előd egyetemi docens
Debrecen - A Hitélet új rovatában dr. Hodossy-Takács Előd, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem docense válaszolt. Van-e olyan szent cél, ami a vérontást is legitimálja? Amennyiben „szent cél” és „vérontás” alatt vallási indíttatású terrorizmusra gondolunk, a felelet egyszerű: ez a Szen...



Ebes.
HAON.HU






hirdetés