Drága neked a…

Drága neked a…
Annak idején, emlékszem, először a hentesnél tapasztaltam a következőket, már az első alkalommal, ahogy beléptem az üzletbe. „Mit adhatok, drága?” – kérdezte a fiatalember. Kenyeres Ilona jegyzete

Másodjára nem is csodálkoztam a „drágá”-n, hiszen már ismerősök voltunk, és hát ugye, az ismerősöket általában közvetlenül szokta megszólítani az ember. Általában. Meg az ismerősöket.

Aztán máshol is előfordult hasonló eset, mondjuk, a piacon, vagy különféle üzletekben. Azt azért megfigyeltem, hogy majdnem mindig férfiak szólítanak meg emígyen nőket, nagyon ritka az az eset, amikor egy hölgy faggat egy urat eképpen, hogy „mivel szolgálhatok, drága?”

Talán azért lenne ez, mert a nők esetleg jobban tisztában vannak az udvariasság, illetve az etika szabályaival? Nem tudom. Még az is lehet…

A minap elgondolkodva léptem ki egy kollégium kapuján, kezemben ételhordóval, amikor a szembejövő két vadidegen fiatalember egyike hirtelen nekem szegezte a kérdést: „Mi az ebéd, drága?” Ez a tulajdonképpen eléggé köznapi kérdés engem akkor olyan váratlanul érintett, hogy hirtelen válaszolni sem tudtam.

Pontosabban egyrészt el kellett (volna) gondolkodnom azon, hogy milyen menük közül is választhatnak, másrészt pedig azon, hogy kimondjam-e, amit hirtelen gondolok, ez pedig – finomított változatban is – „Drága az ön kedves hozzátartozója!” lett volna.

Mire azonban bármit is válaszolni tudtam volna, magától megoldódott a probléma, azaz a kérdés. „Na, majd megnézzük!” felkiáltással ugyanis beviharzottak a kapun. Én meg – persze csak úgy magamban – jól megmondtam a „tutit”: No, ez a helyes megoldás, drága!

Kenyeres Ilona

naplo@inform.hu