Dr. Borsos Jánosra emlékezünk

Dr. Borsos János egyetemi tanár, professor emeritus
Dr. Borsos János egyetemi tanár, professor emeritus - © Fotó: Magánarchívum
Debrecen – Elhunyt dr. Borsos János egyetemi tanár, professor emeritus.

2015. július 5-én, életének 79. évében örökre eltávozott közülünk dr. Borsos János egyetemi tanár, professor emeritus, a tudós, a kutató, a tudományszervező, doktori iskola alapító tagja, hallgatók tudományos vezetője, a Debreceni Akadémiai Bizottság volt főtitkára, az Agrárkutató Intézmények Országos Szövetségének elnöke, a Dohány Terméktanács korábbi titkára, a Dohánykutató és Minőségfejlesztő Intézet főigazgatója, a Magyar Dohányújság egykori felelős szerkesztője. Még felsorolni is sok, mennyi funkciót töltött be Borsos professzor úr aktív és nyugdíjas életútja során. Ugyanakkor a magas beosztások, az elvállalt feladatok mellett a szó nemes értelmében ember tudott maradni. Közvetlensége, rugalmassága, kiemelkedő munkabírása és emberszeretete a fiatal tudós korosztály elismerését is kivívta. Egyénisége példamutató volt – és kell, hogy legyen – mindnyájunk számára.

Az ősz hajú, tekintélyt parancsoló, mindig elegáns Borsos professzor már megjelenésével is bizalmat és tiszteletet keltett. A szűkebben vett szakmai érdeklődésén túl az értelmiségi lét szinte minden ágában tájékozott volt. Bölcs ember – mondták, hiszen míves tudását, amelyet megszerzett vagy mestereitől megkapott, mindig igyekezett átadni tanítványainak, szűkebb vagy tágabb közösségének. Választékos előadásmódjával, lényeglátásával aktív korának a legjobb előadói között tartották számon. Az innovatív ötletek generálása, befogadása és a múlt értékeinek elismerése egyaránt jellemezte személyiségét.
Borsos János az innovációnak szentelte élete nagy részét. Munkája 1962-től kötődött a kutatásokhoz, illetve kisebb kitérőkkel a Debreceni Egyetemhez. Itt szerzett diplomát 1960-ban, majd kétéves gimnáziumi oktató tevékenységét követően a Debreceni Agrártudományi Egyetem Karcagi Kutató Intézetében lett tudományos osztályvezető, majd intézeti igazgató. Innen lépett főtisztviselői pályára, és négy évig irányította az agrárinnovációt a Mezőgazdasági Minisztérium Szakoktatási és Kutatási Főosztályának helyettes vezetőjeként. Visszatérve Debrecenbe a Dohánykutató és Minőségfejlesztő Intézet főigazgatói tisztségét töltötte be, másodállásban pedig a Kertészeti Egyetem tanára volt.

A Debreceni Egyetemen 1997-től dolgozott professzori beosztásban. Nyugdíjba vonulása nem jelentette pezsgő életének lanyhulását, mint professor emeritus egészen mostanáig fáradhatatlan és aktív életet élt. Doktori hallgatókat irányított, könyveket írt és szerkesztett. Tudományos munkássága a dohánytermesztés ökonómiai kérdései köré összpontosult. 1967-ben egyetemi doktori, 1973 kandidátusi fokozatot szerzett, majd 1986-ban elnyerte az MTA tudomány doktora címet. Széleskörű tudományos és szakmai, közéleti tevékenységet végzett egészen haláláig. Munkásságát számos állami és szakmai testület ismerte el: tulajdonosa a Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Kereszt kitüntetésének, a Zsigmond Elek Emlékéremnek, a Kovács Béla-díjnak, a Lónyai Menyhért emlékéremnek. Megkapta a Debreceni Akadémiai Bizottság emlékplakettjét, az Agrárkamarai emlékérmet, a Magyar Agrárkamara Jubileumi emlékdíját; tudományos nevelő munkája elismeréseként a Pro Scientiis Agricultura díjat, továbbá, amire nagyon büszke volt, anyaintézményétől Dr. Kádár Béla-díjat vehetett át.

A kedves és tiszteletnek örvendő nagytudású professzor úr immár nincs köztünk. Távozásával családjában, tanítványai és barátai körében űrt hagyott maga után, melynek betöltése lehetetlen.

A szakmai közösség, amelyet oly nagy odaadással, hozzáértéssel és szeretettel vezetett, most fogja csak igazán megérteni, mekkora értéket vesztett a professzor úr örök nyugovóra térésével.

Emlékét kegyelettel megőrizzük.

– Prof. Dr. Nábrádi András, egyetemi tanár –








hirdetés