Csattanó - Már-már betegesen féltettem gyermekeimet...

Gyermekeim már nagykorúak lettek.Mégis, ha vissza emlékezem a régi időkre, olyan, mintha most történt volna meg.Egy édesanyának, mindegy hány évesek a gyermekei, mindig gyermekek maradnak!

Van egy lányom és egy fiam, akik már dolgoznak és unokám is született.

Mindíg nagyon féltettem őket mindentől.Táborozni sem engedtem el őket soha, mert féltem a kullancs csípéstől.Talán azért ,mert egy hugom így halt meg, agyhártya gyulladásban.Nem is igazán voltak betegek.Mind ketten, három és fél évig szoptak kis korukban.

Már serdülő, 11 éves volt a lányom, amikor panaszkodva jött haza az iskolából.

- Anyu, nem tudom miért, nekem úgy fáj az egyik cicim !

Meg is mutatta és én is egy kicsit dagadtabbnak láttam.Semmit sem, másnap a körzeti orvosnál kezdtük.Mondtam a doktor bácsinak:

- Legyen szíves, nézze meg, mert félek, valami baj ne legyen belőle! Inkább még időben jövünk.

Mondja a doktor, hogy húzza fel a ruhát a kislánynak, megnézi:

- Aha, látom.Hümm,hümm......igen.

Csóválta a fejét, és bólogatott.Nem szólt semit , csak nézzett.Még idegesebb lettem és már megszólítottam:

- Doktor Ur, hát mondjon már valamit, mert így egy kukkot sem értek belőle! Mi a baj? Jól látom, duzzadt egy kicsit?

- Hát igen, de lesz ez még dagadtabb is!

Na, ne idegesítsen, hát adjon már rá valamit, hogy ne fájjon!

- Erre bizony, semmit sem lehet tenni! Sőt megmondom magának, hogy még a másik is,ugyan ilyen lesz!

- Na, már ne is tessék haragudni! Én úgy jöttem ide, mint egy doktorhoz és nem egy jóshoz! Honnan a fenéből tudja azt maga, hogy még a másikat is megfogja csípni valami, hogy bedagad? Hát csináljon már valamit vele?!

- Na,én ugyan nem is tudok, de nem is fogok!

Hol rám, hol a lányomra nézett, és már nem csak kuncogott a bajusza alatt, hanem hangosan nevetett is.Lettem erre olyan ideges,hogy majdnem sírtam.

- Na, doktor ur, most már végre beszéljen, mert mindjárt gutaütést kapok itt magánál!

Végre erre a kis drága doktor bácsi felvilágosított.

- Ne, ijedjen meg asszonyom! Idegeskedésre semmi ok! A lánya most lépett a serdülő korba és megindúltak a hormonok.Nőni fognak a mellei, ezért duzzadnak meg, egymás után.Nem kell semmiféle gyógyszer sem neki!

Meglepődtem, megnyugodtam és csak néztem, mint aki nem fogja fel.

- Tudja mit, mi kell rá a lányának? Vegyen neki melltartót!

Amikor ezt kimondta, akkor esett le nekem is a tantusz.

- Hát aztán, maga is egy jófírma egy doki! Betyár egy tanácsai vannak, miután majd meghal maga előtt, az aggódó anyuka!

Olyan hírtelen kiszaladt a számon,.hogy vissza sem tudtam volna szívni. Na, meg az az igazság, nem is nagyon akartam !

A vége az lett, hogy nem haragudott meg senki, együtt nevettünk . Csak itthon gondolkodtam el, akkor is , meg most is. Szégyenkeztem , amiért ilyen buta voltam.

Szinte, betegesen aggódtam mindíg a gyermekeimért! Talán azért, mert egy életen át tolókocsis, mindkét lábam járógépben, éltem le az életemet? Féltettem őket, a kegyetlen sorstól!

Varga Ambrusné