„Disznóságok” Derecskén

Akt.:
„Disznóságok” Derecskén
„Disznóságok” Derecskén - © Fotó: Molnár Péter
Derecske – Sok fiatal már nem tudja, hogyan zajlott egy hagyományos disznótor.

Sült kolbász, hurka és toros káposzta ínycsiklandó illata szállt a levegőben a helyi piactéren szombat délelőtt. A január végén, február elején szokásos, immáron 8. nagy disznótor keretében ezúttal 11 csapat, hagyományos módon dolgozott fel tucatnyi, 100 kiló körüli súlyú sertést. (A vadászok kettőt.) A 15 főből álló baráti társaságok, civil szervezetek, – több száz érdeklődő előtt – egyebek mellett hagymás vért, sült húst, toros káposztát, hurkát, kolbászt készítettek. A meghívott vendégek zöme Derecske testvérvárosaiból, például a Felvidékről, Erdélyből, összesen 13 településről érkeztek.

Dr. Fülepné Sipos Ilona, a szervező művelődési központ igazgatója elmondta: az egész napos rendezvény fő célja a disznótor hagyományának bemutatása, ápolása. Sok fiatal manapság ugyanis már csak a hentesnél, vagy a tányérján lát húst, nem tudja, hogy dolgozták fel elődeink a sertéseket.

Fogd meg a farkát!

A program hajnalban egy kis „fogópálinka” elfogyasztása után a disznók az uniós előírásnak megfelelő elkábításával kezdődött, majd hozták a nagy késeket. (Érdekesség, hogy a szabályok szerint profi böllérek nem tehették be a lábukat a területre.) Aztán kezdődhetett a perzselés. (Az egyik Székelyföldről érkező társaság forró vízzel kopasztott.) Ezután hozzáláttak a sertés szétbontásához. Közben elkészült az első étel a sült hagymás vér, amelyből az érdeklődők előre megváltott kóstolójeggyel vásárolhattak.

A szervezők nemcsak a gyomorra gondoltak, a piactér közepén felállított nagy fehér sátorban egymást érték a különböző hagyományőrző zenekarok, tánccsoportok fellépései.

Karajra bontva

A központi sátrat a csapatok kisebb sárga sátrai vették körül, ahol nagy volt a sürgés-forgás. A derecskei lakosokból és a helyi önkormányzat dolgozóiból szerveződött alakulatnál üstben éppen a hurkának való főtt. Az abáló levet kavargató Nagy Gyula arról számolt be, hogy az összevágott fejet, a májat, tüdőt, kövér, zsíros részeket puhára főzik, melyből darálás és ízesítés után májas és tüdős hurkát készítenek. (Véres hurka is lesz.)

A szomszédos sátorban az építész üzemmérnök Szőnyi Ferenc ottjártunkkor a karajt bontotta le a csontról. Megmutatta, hogy a mellette lévő teknőben már kolbász hús is van.

– Hasról szoktam bontani a sertést. Ennek a kevésbé gyakorlottaknak való módszernek az a célja, hogy egy szép rántani való, zsírmentes húsdarab keletkezzen. A fogásokat rokonoktól tanultam – mondta.

Hátrább egy katonai zöldre mázolt, kerekeken guruló „gulyáságyút” lehetett felfedezni. A platón álló férfi egy óriási merőkanállal forró vizet mert ki belőle vödrökbe.

– Ez a szerkezet sokáig a honvédségé volt és minden bizonnyal sokszor főtt benne gulyás, de most csak vízforralásra használjuk – ismertette Sápi Csaba.

Mint megtudtuk, a gulyáságyú három tartálya alá fával kell tüzelni, a vízutánpótlásról slaggal odavezetett hálózati vízzel gondoskodtak.

Mulatság

A két mesterszakácsból és a környező települések polgármesteriből álló zsűri, nemcsak az elkészült ételeket, hanem a hidegben „védőitalként” alkalmazott pálinkákat is értékelte. A derecskei disznótor este a közeli művelődési házban tartott jó hangulatú vacsorával zárult, az ennivalóról a résztvevő csapatok gondoskodtak.

HBN-OCs








hirdetés