Disznó képzelet

Disznó képzelet
Élénken élnek bennem azok az emlékek, amikor esteled­vén hazafelé tartva az udva­rokról disznóröfögés hallatszott az utcára. Vagy heves szitkozódás, mert talán a türelmetlen malacok nem tudták kivárni, míg eléjük kerül az aznapi vacsora. Még arról is dereng valami, hogy decemberben nem könnyű hentest fogadni, mert annyi a munka. Szabó Zsolt László jegyzete.

Ebben az időben egymást érték arrafelé a takarmányboltok, a közeli kocsmánál gyakran várakoztak a vázon átdobott zsákkal megrakott biciklik. Vidéki életkép az 1990-es évek végéről, ami az évek múlásával egyre fakóbb. Ez jutott eszembe, amikor a távirati iroda kiadta a hírt, miszerint január elsejétől 17 százalékkal csökkenhet a sertéshús ára az 5 százalékra mérséklődő áfának köszönhetően. Ilyen mértékű csökkentésnél muszáj valamit érzékelnie a fogyasztónak is, de ha végigmegy a teljes láncon, akkor előbb-utóbb a felvásárlási árak is csökkenhetnek. Az új év hajnalán illetlenség talán utóbbin keseregni, a háztáji gazdaságok mára úgyis bezártak, csak az tart disznót, aki nagyon szereti az állatokat. S akkor is csak egy félmosolyt engedünk, amikor az utolsó mohikánoknál is üresen maradnak az ólak, a szemünk sarkában ugyanis tömegek várnak olcsó húsra a pultnál.

– Szabó Zsolt László –



Sporthírek






hirdetés