Dicsőség és vége

Dicsőség és vége
© Illusztráció: HBN
Húsboltban, pékségben vagy süteményezőben vásárláskor valahogy bennünk van az ősbizalom, a mindent átható attitűd érzése a világgal szemben. Nem a kopasztásra, a belezésre, sem a lisztmolyra vagy az izzadó pékre gondolunk; azon sem agyalunk, vajon az előkészítő és a mellékhelyiség milyen távol van egymástól. Barak Beáta írása.

Bízunk az ellenőrző szervekben, az előírások betartásában, a mi kis településünkben. „A lakosság minőségi és ellen­őrzött élelmiszerrel történő ellátása nemzetbiztonsági kérdés.”

Aztán jönnek a Nébih leleplező felvételei állattartó telepekről, nem túl távoli látványpékségekről, kivetett patkánycsapdákról; és tudatosul, hogy míg a termőföldtől az asztalig ér az élelmiszer, bizony sok nem tiszta kéz is kapcsolatba kerülhet vele. Ez nálunk (hátha) nem történhet meg – biztatjuk magunkat tovább. Eközben Gödöllőn is utoljára tűnt el Illés bácsi könyöke a Bagamérit idéző fagylalthűtőben, hogy telemerje a tölcsért, s a közel százéves habverő is a mennybe menetelt pünkösdkor. Az ő „bűne” a modernség hiánya volt. Eljárt üzeme felett is az idő. „Talán nem dől össze a világ énnélkülem” – mondja. Ezzel egyet kell értenünk.

– Barak Beáta –








hirdetés