A Bocskai István Társaság és Kismarja

Akt.:
Bocskai emléknapok Kismarján, 2016-ban.
Bocskai emléknapok Kismarján, 2016-ban. - © Fotó: Kovács Péter
2010-ben néhány partiumbeli „Bocskai-hívő” határon innen és túlról Kismarjában, a református templomban, a nagy fejedelem szüleinek, őseinek temetkezési helyén megalakította a Bocskai István Társaságot. Sárkány Viola írása.

A társaság célja a hazaszeretet, a szülőföldhöz ragaszkodás erősítése, és a maga szerény eszközeivel hozzájárulni a nemzeti egység megteremtéséhez, különös figyelemmel a fejedelem politikai Testamentumában (1606) foglaltakra: „…szeretettel intvén mind az erdélyieket és magyarországi híveinket az egymás közötti szép egyességre, atyafiúi szeretetre. Az erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A magyarországiakat, hogy az erdélyieket el ne taszítsák, tartsák ő atyafiaiknak és ő véreknek, tagjoknak.” Ennek jegyében feladatul tűztük ki az állandó együttműködést, a közös hagyományápolást a határon túli magyarsággal, hogy a jövőben elkerüljük, a múlt azon hibáit, amelyre Bocskai is figyelmeztetett: „…micsoda romlást hozott, hogy a magyar egymást rontotta, vágta…”

A társaság tagjai elhatározták: évente díjazzák azokat, akik a legtöbbet tesznek a többszörösen megtört nemzet önbecsülésének megerősítéséért, felemelkedéséért. A díjátadást mindig a határon túli Partiumban rendezzük, Bocskai Istvánra és az egyetlen győztes szabadságharcunkra emlékezve, ünnepi istentisztelettel, egész napos rendezvény keretében adjuk át a kitüntetetteknek az elismerést. Ezt a megtisztelő feladatot eddig a romániai Mezőtelegd, Érmihályfalva, Élesd, Szentjobb, Nagyvárad, Micske és Nagykároly református gyülekezeteinek segítségével közös szervezésben tudtuk megvalósítani, tudatosítva, hogy a nemzet egy és oszthatatlan.

További cél a fejedelem európai léptékben is számottevő szerepének és helyének tudatosítása. Éppen ezért megemlékezéseink Bocskai István életének és szabadságharcának jelentős eseményeihez kapcsolódnak, gyakran Budapesten, Kismarjában és Nagykerekiben. Kismarja különleges helyet foglal el a társaság életében, hiszen a hagyomány szerint a fejedelem ott született! A történészek Kolozsvárt jelölik születési helyéül, de Bocskai István magát kismarjainak vallotta, a falu nevét élete végéig nemesi előnévként viselte! A nagy államférfi, politikus és hadvezér hűsége a szülőföldhöz, s a szülőföld iránti háládatossága, kiemeli őt történelmi nagyjaink közül! Első végrendeletében, amit 1595 októberében a török elleni hadjáratban írt, kéri: „…ha ezen a harcon az én Istenem az én lelkemet megkívánja… könyörgök Őfelségének testemet kivitetni és Atyám, Anyám koporsójába, Kismarjába tetetni.” Az akkor még váradi főkapitány a kismarjai református templomban, szülei mellett remélt örök nyugodalmat. De győzött a török felett, s 10 év múlva már a Habsburgok ellen hadakozik.

A fejedelem katonai győzelmei csúcsán sem feledkezett meg „kedves szülőföldjéről”. 1606. szeptember 22-én Kassán kelt kiváltságlevelében írja: „…illenék-e megfeledkeznünk arról a helyről, arról a mi igen kedves szülőföldünkről, közelebbről a Bihar vármegyében fekvő általánosan Kismarjának nevezett községről, amelyről a mi eleink, ükapáink, nagyapáink, ősapáink, eredetüket onnan véve, magukat nevezték és neveztették, s ahol a mennyei hazánkba való megtértük után testüket elföldeltetni, csendes nyugovásra eltemettetni, sírboltokat és síremlékeket emelni kívántak?” „Nem” – válaszolja, s így folytatja: „…ezt a mi Kismarja községünket Magyarbirodalmunk többi községétől elkülöníteni akarván, mezővárossá tesszük…”

A fejedelem 16 pontban foglalta össze a kiváltságokat – köztük a kismarjai főbíró pallosjogával – s ez évszázadokon át (1848-ig) kivételes helyet biztosított. Az egykor jelentős mezőváros, mindig büszke tisztelettel őrizte nagy fia emlékét! Amíg a kismarjai református templomban, a 400 éves Bocskai-harang szavára, a Bocskai-ősök porló csontjai felett, felhangzik az ősi zsoltár „Te benned bíztunk eleitől fogva…” – addig a nagy fejedelem emléke él!

A Bocskai-kripta felett olvasható költői sorok Mindenkit emlékeztetnek, hogy az a nemzet, amelyik veszni hagyja saját emlékeit, saját síremlékét készíti elő: „Csak törpe nép felejthet ős nagyságot / Csak elfajult kor hős elődöket / A lelkes eljár ősei sírlakához / S gyújt régi fénynél új szövetneket.” (Garai János)

– Sárkány Viola –

A szerző a Bocskai István Társaság elnöke



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

Derecske.
HAON.HU






hirdetés