Demencia, az idősek betegsége

Demencia, az idősek betegsége
© Illusztráció: unideb.hu
Debrecen – Az öregedés természetes velejárója az agyi funkciók változása, a demencia azonban nem része a természetes öregedésnek.

– A demencia a korábban meglévő értelmi képességek leépülését jelenti. Leggyakoribb oka az Alzheimer betegség, melynek hátterében a kóros fehérjék felszaporodása áll a központi idegrendszerben, ami az idegsejtek pusztulásához vezet. Ez a folyamat bizonyos fokig az egészséges öregedésben is megfigyelhető, ám az Alzheimer betegségben gyorsabb a sejtelhalás, ami a leépüléshez vezet. A betegség korán, 65 éves kor előtt is jelentkezhet, akár már 40 éves kortól – mondja Égerházi Anikó, a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Pszichiátriai Klinika egyetemi docense.

A pszichiáter rámutat, hogy a természetes öregedésnek része a kóros fehérjék fokozottabb előfordulása a központi idegrendszerben, ám a demenciát nem tekinthetjük természetes jelenségnek, éppen ezért fontos minden olyan tünettel orvoshoz fordulni, ami szellemi hanyatlást jelezhet. Korai felismeréssel, gyógyszeres kezeléssel az Alzheimer-kór előrehaladása lassítható, a meglévő funkciók tovább megőrizhetők, és ugyan a betegség nem gyógyítható meg, ám egy jobb állapotot akár évekig is fenn lehet tartani.

– Fogalmazhatunk úgy, hogy az Alzheimer betegség során kétszer veszíti el a pácienst a hozzátartozó: a betegség folyamán és az elhalálozáskor. A kór ugyanis nemcsak a beteget, hanem a családot is érinti, hiszen a környezetnek nehéz elfogadnia, hogy a folyamat során a beteg személyisége is megváltozik. A korábban mosolygós, barátságos emberek kötözködővé, veszekedőssé válhatnak, amit a család nehezen tolerál. A rokonok sokszor azt érzik, hogy mindent megtesznek a beteg szülőért, ám az idős ember már nem tudja értelmezni a környezet üzeneteit, nem tud érzelmileg reagálni a külvilágra. A családnak nagyon nehéz azt megértenie, hogy ez a magatartás – a beteg indulatai, ellenségessége – nem nekik szól. A családnak alkalmazkodnia kell a megváltozott helyzethez, ami nem könnyű. Ugyancsak embert és türelmet próbáló a sok ismétlődő kérdés, hiszen a memóriazavar a betegség korábbi szakaszában a rövid távú, később a hosszú távú memóriát is érinti – részletezi az orvos.

A szakember arról is szól, hogy a demencia másik leggyakoribb típusa az érrendszeri betegség (érelmeszesedés) idegrendszeri szövődményei miatt alakul ki, hiszen ilyenkor nem megfelelő az agy vérellátása, ezért agyi infarktusok alakulhatnak ki (vaszkuláris demencia). A demencia két leggyakoribb fajtájánál az okok ugyan különböznek, ám a tünet, a végleges leépülés azonos. Különbség a lefolyásban van: míg az Alzheimer betegségben mindez folyamatosan megy végbe és a beteg állapota fokozatosan rosszabbodik, addig a vaszkuláris típusnál hullámzó a lefolyás, jobb és rosszabb időszakok váltakoznak.

– A terápia során az Alzheimer betegségben enzimgátló kezelést alkalmazunk, a vaszkuláris demenciában pedig az agyi anyagcserét javító gyógyszereket kaphat a beteg. Emellett azonban a nem gyógyszeres kezelésnek is nagy jelentősége van. A rendszeres testmozgás és az egészséges életmód – megfelelő alvás, táplálkozás, folyadékfogyasztás – mellett nagyon fontos a rendszeres szellemi aktivitás, például keresztrejtvény vagy társasjáték révén. Lényegesek a szociális kapcsolatok és a nem túlzásba vitt, ám ingergazdag környezet, hiszen az izoláció, a külvilágtól való elzárkózás segíti a leépülést. A testsúlykontroll, a kiegyensúlyozott életvezetés, a stresszhelyzetek megfelelő kezelése a megelőzésben is fontos szerepet játszanak. A stressz ugyanis az egész szervezet élettani működését megváltoztatja, ám abban az egyénnek is szerepe van, hogy az élet megoldandó feladataiként vagy stresszforrásként tekint egy adott problémára. A stressz az életünk természetes része, ám megkülönböztetjük annak „jó” és a „rossz” formáját. Előbbi lehet például egy születésnap, egy új munkahely, egy vizsga vagy például akár a terhesség – magyarázza Égerházi Anikó.

A családon is múlik, hogy a demens beteg ne rekesztődjön ki a közösségből, és felszínen maradjanak az emlékei. A doktornő javaslata szerint lehet például fényképekkel illusztrált családfát készíteni, hiszen a betegség előrehaladott stádiumában már a közvetlen hozzátartozóit sem ismeri meg a beteg. Ilyen esetekben felmerül a kérdés: meddig maradhat egyedül az idős, demens ember? A pszichiáter véleménye, hogy amikor a beteget már veszélyes magára hagyni, akkor 24 órás felügyeletet igényel. Ameddig ez a felügyelet nem akadályozza súlyos mértékben a család életvezetését, addig a betegnek is az a legjobb, ha a megszokott környezetében, szerettei körében maradhat. Amikor viszont ezt a feladatot már a család nem képes megoldani, érdemes ápolási intézményt igénybe venni, több idős otthonban működik demens részleg. Városunkban olyan intézmények is vannak, ahol napközben szakképzett szociálpedagógusok és ápolók foglalkoznak a betegekkel és szerveznek a szintjüknek megfelelő foglalkozásokat, szellemi aktivitást.

– unideb.hu –








hirdetés