Debrecentől távol már csak a remény marad?

A bezárt kendergyár épülete Komádiban
A bezárt kendergyár épülete Komádiban - © Fotó: Kovács Péter
Komádi, Tiszacsege – Komádi népessége ötven év alatt a felére csökkent, és Tiszacsegén is fogy a lakosság.

Miközben a Debrecen agglomerációjába tartozó falvakban és városokban folyamatosan emelkedik a lakosságszám, a megyeszékhelytől számított 50-70 kilométer már–már áthidalhatatlan távolságnak tűnhet. Legalábbis demográfiai értelemben biztosan…

Tóth Ferenc, a Debrecentől 70 kilométerre lévő Komádi kormánypárti polgármestere arra emlékeztetett, hogy míg 1962-ben még 10 ezer 800 lakosa volt a településnek, ma 5 ezer 700-an vannak. – A hetvenes évek elején indult be egy elvándorlási hullám. Ennek egyik oka a mezőgazdaság gépesítése volt, ami nagyjából egybeesett a nagyvárosokban a lakótelep-építési programmal és az ehhez kapcsolódó iparosítással. Később a kendergyár megszűnése, a rendszerváltást követően pedig a munkahelyek felszámolása indított sok komádi embert arra, hogy végleg elhagyja a szülőfaluját. A fővárosba már korábban is sokan ingáztak – avatott be a részletekbe, hozzátéve, hogy azért volt fontos a börtön építése, mert az kétszázötven új munkahelyet teremt (reméli, hogy a dolgozók harmada Komádiból kerül ki), és ezért terveznek ipari parkot is. Szerinte aki ma tőlük Körösladányba jár dolgozni, az naponta 3 óra ingázásra vállalkozik, amit sokan nehezen tolerálnak. Hiszen ami egy fővárosi ember számára természetes, az a vidéki embertől idegen. Abban is reménykednek, hogy a debreceni iparfejlesztés hatása az autópálya révén talán Komádiba is elér.

Távol mindentől

Szilágyi Sándor, a Debrecentől 55 kilométerre lévő Tiszacsege független polgármestere azzal kezdte, hogy közel ötszáz közfoglalkoztatottjuk van, ami jól mutatja, hogy helyben az elsődleges munkaerőpiac képtelen felvenni a rendelkezésre álló szabad munkaerőt.

„Távol vagyunk a nagyvárostól, a halálozások száma nem csökken, viszont kevesebb gyerek születik és a fiataljaink se térnek vissza (az iskola elvégzése után) életvitelszerűen a városba. Tizenöt éve még 4 ezer 995 fő élt itt, napjainkra kevesebb, mint 4 ezer 700-an vagyunk.

Két kiutat látnék: még több családi gazdaságot kellett volna lehetőséghez juttatni, vagy a nagyoknak előírni, hogy 100 hektáronként meghatározott számú embert kell alkalmazniuk (de ezen már túl vagyunk), illetve az idegenforgalmat fejleszteni.

Mind több turista érkezik hozzánk, és hiszem, hogy ez a tendencia a szálláshelyek bővítése révén hosszabb távon is fenntartható lehet” – véli Szilágyi Sándor.

HBN–PA


“Egy évet elvesztegetett az ország” – Nem látni a végét a polgármesterek kívánságlistájának

A polgármesterek hosszan sorolták, hogy a településükön mi mindenre lenne leginkább szükség.

 

Már csak a szél szaladgál a Körös partján

A két asszonyt mintha ott felejtették volna az egykori gyártelepen; összenőttek valamikori munkahelyükkel.








hirdetés