Debreceni piacok: sok a panasz

Debreceni piacok: sok a panasz
Debrecen – Hatalmas a nyüzsgés a kora reggeli órákban a debreceni nagypiac csarnokában.

A fullasztó hőség sem szegi kedvét a cívisváros lakóinak, tömött sorokban állnak a gyümölcsökkel megrakott asztalok előtt, az árusok keze alatt ég a munka. A kosarak megtelnek szederrel, meggyel, őszibarackkal. Nagy a keletje a magyar terméknek – mégis mindenki panaszkodik. A kereskedők azért, mert kevés a haszon, a vásárlók meg azért, mert magasak az árak.

Évről-évre nehezebb

A mézes-standnál nincs nagy tülekedés. “Nem volt jó a termés az idén, az akácméz árát emelni kellett párszáz forinttal. Télen van keletje inkább, így annyira nem éri meg kint lenni, de valamit csinálni kell” – tudjuk meg a kereskedőtől. Nincs ezzel egyedül. Valamit csinálni kell, valamiből meg kell élni, de a benzinárak és a rezsi költségének növekedése mellett egyre nehezebb hasznot csiholni a munkából, amivel itt többen már évtizedek óta próbálkoznak. “Huszonöt éve járok ki a piacra. Most egy kicsit rosszabb mint tavaly, de 2000 óta évről-évre mindig kicsit rosszabb. Ennyi idő után mihez kezdhetnék? Az asztal bérlése drága, főleg itt szélen, de ha árat emelek, senki nem fog itt vásárolni. Az emberek azért járnak a piacra, hogy olcsóbban szerezzék be a jó árut” – osztotta meg lapunkkal egy konyhakerti zöldségeket árusító úr. Hozzátette, hogy nemcsak őket sújtja a magas bérleti díj: hiába adják el portékájukat azok, akik egy kosár cseresznyével jönnek; egy fél asztalnak megfelelő bérleti díj megfizetése után nem sok haszon marad a zsebükben. A bejárat közelében kifüggesztett táblára pillantva magunk is láthatjuk, mennyi az annyi: a földszinten a szélső nagyasztal bérlése 44 ezer 864 forintba, a kicsié 25 ezer 757 forintba kerül. A közbenső asztalok díja is meghaladja a húszezret. Csak 2-3 ezer forint a differencia az emelet és a földszint tarifái között a lentiek javára, a napijegyek drágábbika pedig mindkét helyen a háromezer forintot közelíti.

Örök optimisták

Akadnak azonban, akik optimistábban szemlélik az idei évet. “A kukorica jobb mint tavaly, ezért nem emeltem árat, talán még olcsóbban is adom. Viszont a vásárlókon meglátszik, hogy mennyire nincs pénzük. Csak csipegetnek. Azok, akik régen tíz csövet is vittek, most csak kettőt-hármat vesznek tőlem. ” – mesélte az egyik kofa. A kevés vásárló mellett az időjárás viszontagságai is visszavetik a hasznot. A hirtelen jött húsvéti fagynak “hála” az egyik árus elmondása szerint 20-30 százalékkal lett kevesebb a termés. Fent, az őstermelők szintjén már kisebb a tömeg, a kofák is hallgatagabbak. Sok munkára hivatkozva fordulnak el, holott nincs más rajtunk kívül, akit kiszolgálhatnak. A csirkét árusító úr közlékeny, nem szomorkodik, az október az ő ideje, ilyenkor nyári szünet van.

HBN-HK | Fotó: Derencsényi István

 

Csalogató marketing 

A mozgólépcsőnél két mosolygós lány várakozik tálcákkal, rajtuk kis kenyérkatonákon akciós szalámik. “Az egyik hentesárubolt hostesei vagyunk, pénteken és szombaton délelőtt kínálgatjuk az embereket. Ez meg is látszik a forgalmon, sokkal többen vásárolnak az üzletben a kóstoló után. ” – árulta el egyikük. Az alsó és a felső szinten is képviseltetik magukat, és ritkán magányosak. A promóciós falatkáknak és a minőségi árunak köszönhetően tömött sorokban állnak a vevők az említett hentes pultjainál. A tejtermékek háza táján sincs ok panaszra: a friss házi tej a boltival szemben már önmagában jó marketing.

Címkék: , ,