Debreceni költő-újságíró írt eposzt a Don-kanyarról

Gulyás Imre
Gulyás Imre - © Fotó: Napló-archívum
Debrecen, Nyíradony – Másodszor is napvilágot látott Gulyás Imre fő műve.

Hamar elszállt tizennyolc esztendő az Apáink a Donnál című eposz megjelenése óta, alig hinné az ember, hogy már ennyi idő odavan a Munkácsy teremben tartott bemutató után. Mondhatnánk a divatos közhellyel, hogy nagykorúvá vált – de nem tesszük, annál is inkább, mert nem volt szüksége rá. Tárgya, eszmeisége ugyanis – melyet hiába akartak kitörölni a nemzet emlékezetéből – kortalan. Gulyás Imre műve (amellyel a költő nemcsak a Don-kanyart megjáró édesapjának, hanem a többi sorstársnak is – ahogy írják róla – igazságot szolgáltat) a visszatekintő, összegző művészi figyelem fontos állomása a téma iránt érzékenyek szerint; hiányt betöltő alkotásként fogadták, s mint kiderült, keresik ma is.

Rideg István irodalomtörténész – aki a csütörtökön a nyíradonyi művelődési házban bemutatott 2. kiadás utószavát jegyzi – az urivi áttörés 75. évfordulójához igazítja az eposz újabb megjelentetésének apropóját, a költő azonban beszélgetésünkkor pontosít: legfőbb ösztönzője az volt, hogy sokan érdeklődnek nála mindmáig, hozzájuthatnak-e valamiképp a kötethez – jóformán hiába.

Ez az év egyébként, mondhatni, a reneszánszát hozta Gulyás Imre fő művének (melyet Tamus István grafikusművész litogáfiái illusztrálnak). Topor István helytörténész megírta Rehó Etelka ápolónő – az eposzban szereplő Anikó nővér – valós, korabeli dokumentumokkal illusztrált történetét. De fontos mozzanat volt a költemény utóéletében egy másik cikk is: Rideg István az Agria folyóiratban nagy elemzést adott közre a második kiadás kapcsán.

Gulyás Imrének mindeközben újabb kötete vár megjelenésre: ő úgy tartja, szociográfia, annyiban eltérve (de csöppet sem idegenül) annak szokásos vonásaitól, hogy újságírói műfajok is szerepelnek benne, nagy interjúk például – ami nem meglepő, hiszen Gulyás Imrét évtizedeken keresztül a Hajdú-bihari Napló munkatársaként ismerhette a megyénkbeli olvasóközönség. De hangtani elemzés is készített a szerző a szülőfalujában még az élő nyelvben jelen lévő zárt ë hangról, illetve teljes keresztmetszetet adott Tiszanána jelenlegi életéről.

– Fábián György –


A szerző önálló kötetei

  • A csend virágai (versek, 1996)
  • Ha élni akarunk (riportok, 1997)
  • Apáink a Donnál (eposz, 2000, 2018)
  • Teljes árú élet (versek, 2004)