Debrecenben mulatnak a Numerakirályok

Akt.:
Sipos Péter
Sipos Péter - © Fotó: Derencsényi István
Debrecen – Interjú Sipos Péterrel, az Irigy Hónaljmirigy zenekar frontemberével.

A zenekar tizenhat arany-, platina- és dupla platinalemezzel a zsebében, hetven filmmel és több telt házas arénás és kisstadionos koncerttel a háta mögött, idén ünnepli huszonötödik évfordulóját. A csapatról és az elmúlt időszakról Sipos Péter beszélt a Naplónak.

Huszonöt év van a zenekar háta mögött, ami rengeteg idő. Mégis, hogyan lehetne summázni ezt az időszakot?

Sipos Péter: Annyira gyorsan elrepült ez az idő, hogy igazából egy évet sem tudok belőle kiemelni. Állandóan pörgésben és úton vagyunk. Elindultunk az első pár lemezzel, aztán a tévé is képbe jött, még több munkánk lett, egyre több helyre hívtak minket. Rengeteg lemezt és tévéműsort készítettünk, idén pedig három videoklipet is leforgattunk. Összefolynak a dolgok, úgy elrepült ez a huszonöt év, hogy fel sem tűnt nekem.

Fotó: Derencsényi István Fotó: Derencsényi István ©

A Mirigy fő profilját a parodizálásra építette fel. Ki lehet emelni azt a személyt, aki nagyon zokon vette a róla készült karikírozást, vagy épp ellenkezőleg: ki volt az, aki nagyon imádta?

Sipos Péter: Emlékszem, Geszti Péter egyáltalán nem örült neki, de ez nem is érdekel. Fenyő Miki eleinte nem akarta, hogy paródia készüljön róla, de később belátta, hogy nem sértésből készítenénk. A csipkelődés határmezsgyéjén mozgunk, de nincs bennünk bántó szándék. De például, amikor a Pa-dö-dő meglátta a szöveget, azt mondták: „Csak ennyit tudtok? Kenjetek oda rendesen!” Velük egyébként jó baráti kapcsolatban is vagyunk, ők nagyon szeretik ezt a fajta humort, amit mi képviselünk.

Mi alapján választják ki, hogy éppen kit parodizálnak?

Sipos Péter: Általában úgy választjuk ki az alanyokat, hogy kik éppen a legnépszerűbbek. Idén például a Wellhello vagy Kis Grófo azok, akiket nagyon felkapott a közönség. Nem számít, hogy jó vagy rossz a dal, lényeg, hogy gyakran játsszák, tehát ismert és karakteres legyen. Ekkor pedig már el lehet indulni a paródia felé.

Nyolcan vannak együtt. Mi az, ami huszonöt éve összetartja a csapatot, és nincsenek széthúzások?

Sipos Péter: Az egész annak köszönhető, hogy mi ezt nem akartuk csinálni, nem görcsöltünk rá. Nem az volt a cél, hogy most alakítunk egy együttest, amivel mindenáron sikeresnek kell lennünk. Csak hülyéskedésből álltunk össze, sosem volt egy olyan előre elrendezett szándék, hogy mi a zenélésből akarunk megélni és világsztárok leszünk. Hála Istennek, így hozta az élet, hogy amit hobbiból csináltunk, sikeres lett. Huszonöt éve hívnak minket a szervezők, hiszen a közönség nagyon szeret minket. Gyakorlatilag tök szerencsések vagyunk, hiszen nem kell ahhoz görcsösen ragaszkodni, hogy jól menjen, mint egy cégnél. Egyszerűen élvezzük azt, amit csinálunk.

Fotó: Derencsényi István Fotó: Derencsényi István ©

Lesz-e újabb huszonöt év?

Sipos Péter: Lassan már én is ötven felé járok, jó lenne hetvenöt évesen még a színpadon ugrálni, bízom benne. Aradszky Laci bácsi nyolcvan­éves és még mindig zseniális előadó. Vagy említhetném Koós Jánost vagy Korda Györgyöt is. Nagy tisztelettel vagyok irántuk, és nagyon szeretem őket. Nem gondolnám azt, hogy Wellhello-paródiát fogok nyolcvanévesen énekelni, de örülnék, ha az egészségem és erőm engedné. Hiszen rengeteg olyan világsztár van, mint például Tom Jones, aki már idősebb, mégis imádja a közönség. Bízom benne, hogy velünk is hasonló lesz, azt kívánom, legyen így.

HBN–VK








hirdetés