13:10′

A meghívott vendégek között volt Habsburg György, a Magyar Vöröskereszt elnöke. Száz éve nagyapja, IV. Károly avatta fel az első egyetemi épületet.
Habsburg György örömét fejezte ki, hogy családját képviselheti az eseményen és felidézte az 1989-es látogatását, amit apjával tett a cívisvárosban. Bár némi aggodalommal tekintettek elé, hiszen “Debrecen és a Habsburgok kapcsolata nem volt mindig rózsaszín”, szívélyes fogadtatásban részesültek, s ekkor született meg a később történelmi jelentőségűvé vált páneurópai piknik ötlete is.

13:05′

- Tudomány nélkül való nép elvész – idézett egy próféciát Fekete Károly, a Református Hittudományi Egyetem rektora, emlékeztetve rá, hogy a legválságosabb időkben is szellemi világítótoronyként működött Debrecen.
Felidézte a Magyar Királyi tudományegyetem megalapításának körülményeit, melyet – bár többszöri iskolateremtés előlegezte meg – annak idején a református egyházi oktatás vereségeként éltek meg a debreceniek (“A kálvinista Róma behódol az államnak” – írták az a lapok). 1870-ben Török József orvos vetette fel egy állami egyetem alapításának szükségességét, s ezután tárgyalások, viták, a költségeket illetően számháborúk kezdődtek. Végül 1912-ben megalapították az intézményt, melynek révén “a kollégiumi hagyomány is gazdagodott” – jegyzete meg Fekete Károly.

12:54′

- Az elmúlt  100 év valójában 500 éves szellemi hagyatékon alapul – mondta Bódis József, a Magyar Rektori Konferencia elnöke, aki szerint mindig irigylésre méltó volt az a lokálpatriotizmus, ahogyan az intézmény eredményeit hirdette. Az új felőoktatási törvényről megjegyezte: azt nagyon várták, de sok benne a bizonytalanság, melyeken azonban “a  progresszív erők okos összefogásával úrrá leszünk”. 
Ennek kapcsán megjegyzete: a debreceni intézmény “biztosra mehet”: 25 doktori iskolával, 1000 minősített oktatóval, 200 professzorral, 14 akadémikussal “lesz jövője”.

12:44′ 

Debrecen és az Egyetem “szimbiózisáról”, elválaszthatatlanságáról beszélt Kósa Lajos polgármester, megjegyezve: “Debrecen a Kollégium és az Egyetem nélkül nem lenne Debrecen”. Ígéretet tett arra, hogy ahogyan eddig, a város ezután is mindne tőle telhető segítséget megad az intzéménynek, együttműködésük addig sikeres, míg azt nem presztízsszempontok, hanem a közös célért végzett munka vezérli.
.
A felsőoktatási törvény mostani változtatása kapcsán azt mondta: mind tudtuk, hogy be kell következnie, mert az eddigi működés fenntarthatatlan volt, s az intézményke között kialakuló verseny elrendezi, hogy azokat majd a maguk értékén tudjuk kezelni.
- A Debreceni Egyetemnek megvan az esélye arra, hogy 100 év múlva is a a magyar tudomány fellegvára legyen – jelentette ki  alpolgármester.

12.32′

- A debreceni maradandóság az értékek melletti folyamatos kiállást jelenti – mondta Schmitt Pál köztársasági elnök a Debreceni Egyetem ünnepi szenátusi ülésén. – Az egyteem különleges kincse és fontos öröksége, hogy Debrecenben “született” – vélekedett. Felidézte azon neves személyiségeket, akik városunkban diákoskodtak és később meghatározó alakjai lettek a magyar szellemi-kulturális életnek.
Ahogyan a 100 éves tölgyfa gyökerei mélyre nyúlnak, az intézmény hagyományai is igen távolról merítenek, s ez a szellemi örökség javára válik a mai eygetemnek, mely mindig úgy volt európai, hogy közben megőriztesaját identitását.

Schmitt Pál hangsúlyozta: az egyetem nem csak valamely szakma művelőit, hanem értelmiségieket is képez, akik a közműveltség részesei és akiknek tudásával a világ is nyer. Arra biztatott mindnekit, saját véleményéhez kritikus szemlélelete párosítson, hogy felelős döntéseket tudjon hozni. Kiemelte a Debreceni Egyetem azon törekvését, hogy hallgatói kompetenciái között a testedzést is elismerje.

A képzések piachoz igazításának szükségességét ma már mindneki számára nyilvánvalónak nevezte, példaértékűként említve a  DE aktív kapcsolatát a régió gazdaságának szereplőivel.
Reményét fejezte ki, hogy a maradandóság az egyteem hallgatói, oktatói számára az ittmaradást is jelenti: bárhová menjenek is, végül visszatérnek. Idézte az Alaptörvénynek a munkára és a lelki-szellemi megújulásra vonatkozó sorait, megjegyzeve, hogy “Magyarország jövője a tét minden órán, gyakorlaton és vizsgán.”

12:14′

A felszólalők szinte mind emlékeztetnek rá: bár 100 éves az intézmény, valójában története 474 éve, a Református Kollégium alapításával kezdődött.
- A cívis hagyományok, az alkotó szorgalom, a tudomány iránti alázat máig meghatározzák a Debreceni Egyetemet – mondta ünnepi beszédében Fábián István rektor.

- A Magyar Királyi Tudományegyetem alapításával a debreceni polgárok régi álma valósult meg, az intézmény azonban a Református Kollégium szellemi örökségéből táplálkozik. Az 1949-es szétdarabolás után már a ’80-as években felmerült az egységesítés igénye, majd a 2000. évi integrációval az ország legrégebbi, folyamatosan ugyanabban a városban működő felsőoktatási intézménye jött létre – idézte fel a rektor.

A 474 éves múlt máig meghatározóan van jelen az egyetem életében, mely sikereit a lehetőségek megfontolt és pontos számbavételének, a kihívásokra adott hatékony válaszoknak köszönheti – jegyezte meg a rektor. Köszönetet mondott az elődöknek, akik minden újítást és fejlesztést a hagyományokat őrizve hajtottak végre, és érvényesülni engedték a meggyőződésbeli szabadságot. Mindebben a debreceni polgárok folyamatosan támogatták őket, akár anyagi áldozatokat is vállalva.

Fábián István a Debreceni Egyetem misszójaként jelölte meg a magyar kultúra ápolását, és kiemelten fontosnak nevezte a nemzetközi kapcsolatk fejlesztését, melyben az elődök is igyekeztek élen járni. “Az önmagába forduló nemzeti tudomány önáltatás” – idézte az egykori királyi egyetem egyik képviselőjét. Megjegyezte: az itt tanuló külföldi hallgatók jelentős anyagi eszközökkel járulnak hozzá az egyetem fenntartásához, a fejlesztésekhez, a neves oktatók idevonzásához.
A kutatások gyakorlatba történő átültetésének, valamint a tradíció összetartó erejére épített közösségtudat fontosságának hangúlyozásával zárta beszédét.