Elsőszámú közellenség: a televízió és a reklám
Nem szeretjük, de kénytelenek vagyunk eltűrni, el kell hinnünk, hogy a reklámok közlése komoly bevételt jelent az írott és látható médiumoknak, sőt, olykor létüket biztosítja. Mégis át kellene gondolni a reklámok közvetítéséért felelős embereknek, hogy mikor, meddig rabolják időnket, s a jó ízlésre is adhatnának néha.
Nem lehet nyomon követni a műsorokat
Közismert, hogy előszeretettel vetítik az egészségügyi betét ajánlásokat ebéd és vacsora időben, egészségtelen ételeket, italokat, gyógyszereket ajánlanak ugyanilyen módszerrel. A reklámözön közvetítésében a kereskedelmi televíziók élen
járnak. A pálmát azonban a TV2 viszi el! Újabb szokásuk, hogy az esti filmeket kb. 5-6 percenként megszakítják 10 percnyi reklámmal. Végül a műsor cselekményét már egyáltalán nem lehet nyomon követni.
Nagyon rossz válasz
E-mailben megkérdeztem szerkesztőségüket, hogy miért teszik tönkre ennyire saját műsoraikat? Azt a választ kaptam, hogy tesztelik a reklámok nézettségét. Nagyon rossz válasz. Ha valóban így gondolják, akkor legközelebb már nézőket kereshetnek.
Igaz, abban bíznak, hogy a silány show és egyéb nívótlan adások mindent pótolnak. Nem hiszem, hogy ennyire mélyen le kell néznie egy kereskedelmi adónak az emberi kulturáltságot, s azt sem gondolom, hogy nem lehetne mondjuk műsoridő változtatással több ember igényét kiszolgálni. Például a mindenféle valótlan valóságshow-k csak éjfél felé jelennének meg, amikor a gyerekek és más fiatalkorúak már az igazak álmát alusszák. Akit az ilyenfajta műsorok és a reklámdömping érdekel, úgyis nézni fogják kedvenc műsorukat, s a művelődni, tájékozódni vágyó néző is megtalálja a maga műsorát, s nem tekintik a televíziót első számú közellenségnek.
Törökné Végh Ida, Debrecen
