A debreceni Boján Imre negyven éven át okleveles gépészmérnökként dolgozott, s amikor nyugdíjba ment, a nyakába szakadt a nagy szabadság, amit hasznosan szeretett volna eltölteni. Nádudvari sógornői – aki szépen hímeznek kalocsait -, pedzegették, hogy aki ezermester, annak biztos a riselés is menne.. Így ült hát le a férfi egy varrógép és egy szépen hímzett kalocsai terítő mellé, hogy azt riseléssel díszítse. Sikerültek a műveletek, s akkor úgy döntött, gyakorolja tovább.

Maga is tervezi

- Egy évig csak gyakoroltam, amikor aztán az asszonyok úgy gondolták, eladható, amit csinálok – meséli. – Úgy tanultam, hogy a Kalocsai virágok című könyv előttem volt, s elsőként abból próbálgattam a motívumokat, aztán – mivel kísérletező ember vagyok – a saját elképzelésemet próbáltam a minták létrehozásához felhasználni – folytatta.

Kezdettől motoszkált benne – meséli -, hogyan lehetne olyan terítőket csinálni, amikben csak riselés van. Sikerült, s azóta már zsűrizték is alkotásait. A húsz év alkotás közben arra is törekedett, hogy ne csak nagy terítőket, hanem közkedvelt, könnyen eladható ajándéktárgyakat is készítsen, például virág, galamb, illetve ünnepekhez kapcsolódó alakzatokat vagy könyvjelzőket, gyönggyel díszített karkötőket.

HBN-BB

Riselés

Olyan lyukhímzéses technika, amely során a kialakítandó alakzatot kivágják, s többször átvarrják, s a hiányzó részt a szövetből csipkeszerű gépi öltéssel újraalkotják.

Alkotásai február 24-ig tekinthetők meg a Tímárházban hétköznapokon 10-17 óráig, szombatonként 10-14 óráig.