Sziklák és ritka növények gazdagítják Magyarország egyik rejtett ékkövét

A Dunántúl e távoli részére hajdú-bihari ember csak ritkán vetődik. Miért is menne, hiszen, Debrecenhez autópályán annyi, mintha Bécsbe menne; borvidék van közelebb is szép számmal; ha pedig hegyet akar látni, akkor elég csak Tokajig vagy Miskolcig elvezetni. Meg aztán valljuk be őszintén, a Villányi-hegység igazából nem is hegység, hiszen a Tenkes hegyből és a Nagyharsányi hegyből áll. Az előbbi 409, az utóbbi 442 méter magas, tehát – földrajzi tanulmányaink szerint – nem is éri el a középhegység magasságát, inkább csak dombság. Ám, ha a környékre vetődünk, például Pécsre vagy a gyógyfürdőjéről híres Harkányba, akkor ki ne hagyjuk! Sokszor az a hely ad feledhetetlen élményt, amelytől a legkevésbé várnánk azt.

A Nagyharsányi hegy, vagy más néven a Szársomlyó pedig éppen ilyen! Irány tehát a Villány, ahonnan meghódítottuk a maga nemében egyedülálló hazai hegyet.

Suhanunk a hegy „szoknyáján”

Ha időpontot és útvonalat kell tervezni, akkor mindenképpen a tavasz közepét ajánlom, és Pécsről indulva, kis kerülővel, a Tenkes hegy felé vegyük az irányt. Pécsről dél felé indultunk, a Pogány mellett lévő repülőtérről gyönyörű kilátás van a történelmi városra, a fölé magasodó Mecsekre, a másik oldalon pedig a Tenkes hegy erdővel borított halma emelkedik. Szalánta, Túrony, majd néhány éles kanyar, és már a Tenkes déli oldalán vagyunk, majd mielőtt beérnénk Harkányba, térjünk le jobbra. Így a Villányi-hegység „szoknyáján” suhanhatunk járművünkkel a szőlőskertek, présházak, üdülők között. Ha tiszta az idő, szépen látszanak a Dráván túli magasabb hegyek is. Máriagyüdön, a híres búcsújáró helyen álljunk meg kis pihenőre, majd folytassuk az utunkat Nagyharsányba, amely már a messziről figyelemfelkeltő, gúla alakú Szársomlyó lábánál fekszik. A főutcán borospincék nyílnak a hegy irányába, a másik oldalon gyümölcsösök. A falut elhagyva érkeztünk meg az 1967-ben nyitott szoborparkba, a túránk kiindulópontjához.

Növényritkaságok

A parkoló és a hegycsúcs közötti mintegy 280 méter szintkülönbség azonban ne tévesszen meg senkit, nem lesz egy könnyű túra, hiszen keresztül kell jutnunk az úgynevezett ördögszántáson, azaz a szúrós növényzettel benőtt mészkőszikla-övezeten.

Az út eleje könnyű, a szoborpark mellett és fölött vezet, pompás rálátással az elmúlt évtizedek művésztelepeinek alkotásaira. Egy vaslépcsős kaptató is készült, azt azonban csak a nyáron adják majd át. A park fölött megváltozik a talaj; az addigi „dobogós” barna erdőtalajt mészkősziklák váltják fel. Az utat nem lehet eltéveszteni, hiszen jól kitaposott. Ám az ördögszántás, hűen nevéhez, legalább 50-70 centiméteres, meredek falú szintkülönbségeket tartogat számunkra. Már-már olyan, mintha magashegységek sziklái között törnénk a hegycsúcs felé. Nézzünk is a lábunk elé, de ne csak azért, hogy orra ne bukjunk, hanem a terület egyedülálló növényvilága miatt is. A lábikránkat folyton karmoló szúrós csodabogyócserjék sokasága között csőrös boglárkát, magyar kikericset, kövi fodorkát, apró vajvirágot, házi kövirózsát és korongos lucernát is láthatunk. A hegyen nem kevesebb mint 75 védett növény él, közülük négy csak ezen a helyen az országban. A hegycsúcs parányi, bokrokkal körbevett fennsíkján érdemes megpihenni. A kilátás pompás, bármerre is nézünk.

Medvehagymamezőben gázoltunk

Visszafelé másik utat választottunk, a hegy északi oldalán ereszkedtünk le a gyertyános-tölgyes-hársas erdőben. Vaddisznótúrások mindenfelé, majd egyre nagyobb tömegben jelent meg a medvehagyma hosszúkás, élénkzöld levélzetével. Itt már medvehagymagyűjtőkkel is találkoztunk. Tőlük tudtuk meg, hogy ezt a fokhagymaillatú, vér- és vesetisztító gyógynövényt bizony lehet szedni, mégpedig naponta és személyenként két kilogrammot. Bár a fő gyűjtőhely a Mecsek, a Szársomlyót azonban az érintetlensége, a tisztasága és a kevés turista miatt részesítik előnyben a medvehagymalevél-szedők. Mindenesetre érdekes volt a turistautat is benövő, 15-20 centiméter magasságú, átható hagymaillatot árasztó gyógynövényrengetegben gázolni. Az erdőből és a medvehagymásból kiérve a villányi borvidék szőlőin keresztül vitt az út a szoborpark parkolójába.

Kovács Zsolt