Debrecen „aranykora”

Mátyás király korát idézték fel nyugdíjasok novemberben a Kölcsey Központ báltermében
Mátyás király korát idézték fel nyugdíjasok novemberben a Kölcsey Központ báltermében - © Fotó: Matey István
Debrecen – Mátyás király gyermekként élt Debrecenben, mely várost felnőttként segítette.

A Mátyás király emlékév lezárulta kapcsán arról kérdeztük Papp József debreceni helytörténeti kutatót, hogy milyen volt Debrecen a Hunyadiak korában. A szakember először arról beszélt, hogy a debreceni uradalom a XV. századra hatalmasra nőtt, 50–60 település tartozott hozzá. Ez csaknem fél országnyi területet jelentett, melynek egy része messze esett Debrecentől. Ennek az urai akkoriban a Hunyadiak voltak.

A legtöbb lakosú város

Hunyadi Jánost 1446-ban Magyarország kormányzójává, fiát, Hunyadi Mátyást 1458-ban királlyá választották. Akkoriban Debrecen sokkal inkább falunak nézett ki, mint városnak. Ennek ellenére nem Buda, vagy Pozsony, hanem körülbelül 20 ezer lakossal Debrecen volt az ország legnépesebb települése. Egyebek között a környék elnéptelenedő falvaiból költöztek ide az emberek – magyarázta a szakember. Hozzátette: a mindössze 1 kilométeres sugarú körrel körbeírható Debrecent ebben az időben földsánc, előtte mély vizesárok vette körbe. A város komoly önigazgatási joggal rendelkezett.

Eltúlzott elnevezés

Arra vonatkozó hiteles bizonyíték nincs, hogy Hunyadi Mátyás felnőttként hosszabb ideig Debrecenben lakott. Azt viszont biztosan tudjuk, hogy az ő édesanyja, Szilágyi Erzsébet sokat tartózkodott itt. Vagyis minden bizonnyal Mátyás gyermekként jelentős időt tölthetett a városban. Ennek helyszíne a mai Csapó utca, Vár utca, Kálvin tér közötti területen elhelyezkedő uradalmi kastély lehetett, ami a közhiedelemmel ellentétben nem vár volt. (Az építmény főbejárata nagy valószínűséggel a Csapó utca felé esett.)

Egykor itt állt a kastély | Fotó: Kiss Annamarie

– A vár elnevezés túldimenzionált, megtévesztő és jóval későbbről, a XIX. századból származik – jelentette ki Papp József. Elmondta: a kastély inkább megerősített épületnek számított akkoriban. (A XIX. században ennek az emlékére a Könyvnyomtató közt nevezték át Vár utcára.)

Adókedvezmények sora

– A Hunyadiak idejében nagyon gazdagnak számított Debrecen. Olyan privilégiumokat kapott a település, amelyek ezt eredményezték – fogalmazott Papp József. Kifejtette: Mátyás királlyá választása után egyik első oklevelében (1458-ban) például Debrecen lakóinak felmentést adott az úgynevezett kincstári haszon nevű adó megfizetése alól, ami jelentős könnyebbséget jelentett. Ezt azzal indokolta, hogy a város akkor is kiállt az ő családja mellett, amikor mások elfordultak tőlük. (A pontos ok sajnos nem ismert.) Mátyás emellett előbb csak a debreceni kereskedőknek, később az összes itteni polgárnak az egész országra érvényes vámmentes közlekedési jogot biztosított. Aztán egy évre Váradtól elvette az árumegállító jogot és azt Debrecennek adományozta. A jóléthez az is hozzájárult, hogy országos vásárrendezési jogot is kapott Debrecen, melynek köszönhetően tovább élénkült a kereskedelem és megerősödött az iparos népesség.

Fotó: Kiss Annamarie

A „nyíri pajkosok”

Papp József elmondta: feljegyzések bizonyítják, hogy a király 1467. augusztus 31-én hadseregének élén Debrecenen keresztül Erdélybe ment, Veres Benedek zendülését „lecsillapítani”. A győzelem után 1468 januárjának végén diadalmas seregét vezetve erre is jött vissza Budára. Feltételezések szerint talán az itteni kastélyban is megfordult ekkor.

1484-ben Mátyás törvényesített fiának, Corvin Jánosnak adományozta Debrecent, aki azonnal zálogba is adta a birtokot, később azonban visszavásárolta és elnézést kért a város lakóitól, azért, mert olyan embernek engedte át, aki kizsigerelte őket.

Az is biztos, hogy 1564-ben, amikor leégett a mai Nagytemplom elődje, a Szent András templom, a kastély Török Bálint özvegye és fia, János tulajdonában volt. Akkoriban hitvitákat is tartottak benne. Török Bálint 1550-ben bekövetkezett halála után az özvegye, (a „luteránus női oroszlán”) Pemfflinger Katalin lett a gazda. Az épület története 1565-ben ért véget, amikor Székely Antal szatmári főkapitány zsoldosai, a „nyíri pajkosok” a várossal együtt kirabolták, majd felgyújtották a kastélyt, melyet soha többé nem építettek újjá. Helyére később szőlőt telepítettek.

Nem találták az alapját

A szóban forgó kastély maradványait az újkorban kétszer is megpróbálták felkutatni. Az 1930-as években épült a Csapó utca és a Vár utca sarkon a nagy Wie­ner-bérház, amely ma is megvan. (Ennek földszintjén működik a papírbolt.) Amikor a ház alapját kiásták, múzeumi szakemberek is jelen voltak és azt várták, hogy előkerülnek az építmény alapfalai, de nem így történt, azokból semmit nem találtak. Amikor az 1980-as években a Kálvin téri üzletközpontot húzták fel, Módy György régész és társai szintén megjelentek. Ők egész komoly kutatóárkot készítettek a területen, mely ívesen futott végig, de ők sem jártak eredménnyel. Módy György akkor úgy vélte, valószínűleg azért, mert nem ástak elég mélyre, a terület feltöltődése jóval nagyobb lehetett a gondoltnál. – A XV. században nagy építőanyag-hiány jellemezte Debrecent, így szinte az összes bontott téglát újrahasznosították másik helyen. Valószínűleg itt is ez következett be. Még a földből is megérte kiszedni az alapok tégláit – ismertette Papp József.

Sokáig kiható jólét

– Abban, hogy Debrecen a Hunyadiak után, a török időkben többször is adókkal, sarcokkal úgymond megválthatta a szabadságát, vagyis tartósan nem szállták meg a hódítók, minden bizonnyal nagy szerepe lehetett a Hunyadiak korának, hiszen akkoriban olyan komoly vagyon halmozódott fel itt, ami ezt lehetővé tette – zárta gondolatait a helytörténeti kutató.

– Orosz Csaba –


A Kistemplom tornyából remekül lehet látni az egykori kivégzőhelyet
Debrecen - Rejtélyes pincerendszerek, kivégzések, szellemek, boszorkányok, garabonciások. A cívisváros történelmének kevéssé ismert, sötétebb oldalait feltáró túrára indultunk Halloween apropóján Horog Máté debreceni túravezetővel. A „szellemes” városjárás első helyszíne a csaknem 300 éves – a Pi...