Debrecen

Illusztráció
Illusztráció - © Fotó: Molnár Péter
Debrecen területe 461,2 négyzetkilométer – megtudhatja akárki, aki felüti az online nagylexikont. De a stúdiószínházban ülve, a sötétben magam mögé bújva a színpadon elém tartott tükörtől, eszembe sem jut, hogy lenne a válltól vállig világon kívül is valami. Fel nem fogom ezt a távot, amikor egy elviteles kávévásárlásnyi hosszt nem tudok lelépdelni ismerősbe botlás nélkül. Horváth Borbála írása.

S megmérhetetlennek tűnik, amikor a Nagytemplom tornyából tekintetemmel tapogatnám le a cívisváros határait. A „tűzben edzett” két sárga óriás mégis normál épületté törpül, amikor a főtérre ereszkedik a hőlégballon világbajnokság egy lomha léggömbje. Jelzi a Wikipédia még azt is, hogy a megyeszékhely páratartalma az írás pillanatában 87 százalék, de nem képes megmutatni, mennyi a Campus Fesztivál egy sátrában, mondjuk Kiscsillag-koncerten. Nekem Debrecent ilyen adatok jelentik. Ez a hely, ahol szinte sosem kell magamban elnézést kérni az „el nem jöttek” nevében a kulturális programok fellépőitől. A város, ahol látni még sárga villamost és néha nem csak nosztalgiából, hanem a Thomas Mann utcán történtek miatt. Itt eshet meg, hogy a tömegben az épp látóterembe kerülő nőre akkor figyelek fel először, amikor hangosan és nem túl cizelláltan kifejti utastársának, hogyan sújtana le rám, amiért „bámulom” őt, de ugyanitt zajlik az is, hogy a kávézóban – bár nem járna – két pecsétet adnak a gyűjtőbe, ha már csak annyi hiányzik, pedig a nagy mosoly máris hétpecsétes titokkal felér. Debrecen egy illat, nekem a barátságé, a műveltségé, tavasszal a tulipáné – meg persze a mezőgazdaságé –, télen fahéj és mézeskalács, nyáron meg szökőkútcsobogás is, esti élőzene.

– Horváth Borbála –



Sporthírek






hirdetés