Däniken írt előszót a festőhöz, aki ufóillusztrátorként is letette a névjegyét

Akt.:
Boros Attila festő- és grafikusművész „Hazatalálás a vonal diadala” című kiállításának megnyitóján
Boros Attila festő- és grafikusművész „Hazatalálás a vonal diadala” című kiállításának megnyitóján - © Fotó: Molnár Péter
Debrecen – Boros Attila néhány alkotása bejárta szinte az egész világot. A festőművésszel interjúztunk.

Nem először jött a cívisvárosba a Koncz Művészeti Galéria meghívására a fiatal budapesti festő- és grafikusművész, akivel az Agrártudományi Egyetemen rendezett kiállításán beszélgettünk.

Japánban egyetlen magyarként választották be a világ legjobb művészeit bemutató tárlatra, míg tévékészülékekre festett portréit először a debreceni Apolló moziban mutatták be Boros Attilának, aki néhány éve Tom Jonesnak is festett egy képet.

Kezdjük a legvégén: hogyan került kapcsolatba Tom Jonesszal?

Boros Attila: Gyerekkorom óta nagy rajongója vagyok. Lenyűgözött az egész munkássága, példaértékű számomra az embersége, s az az alázat, ahogy multimilliárdosként, még most, 75 évesen is teljes erőbedobással dolgozik. Így aztán amikor Pesten járt, megragadtam az alkalmat, hogy – néhány ügynökség segítségével – találkozhassak vele. Ráadásul egy akkoriban festett képem címe megegyezett az ő aktuális lemezének a címével, és amikor legközelebb ismét Pestre jött, már ő is számított a találkozásra – ekkor a walesi­ek védőszentjét ábrázoló kis festménnyel ajándékoztam meg.

No és az ufók – hogy stílszerűek legyünk – hogyan kerültek a „képbe”?

Boros Attila: Grafikusnak tanultam, és amikor úgy éreztem, hogy illene egy kis pénzt is keresni, elmentem egy újság szerkesztőségébe – mely történetesen a Színes­ UFO magazin volt –, amelyik elkezdett foglalkoztatni. Így aztán beleástam magam az ufótémakörbe. Nagyon érdekesnek találtam, mert egyrészt tudományos, ugyanakkor az ember a fantáziára is hagyatkozhat. Kiadtunk egy albumot az én műveimmel, ami a világon egyedülálló, ufó képzőművészeti album ugyanis még nem volt, és azóta sincs. Erich von Däniken írta az előszót, számomra pedig remek alkalom adódott ezáltal arra, hogy a hiperrealista ábrázolásmódot elsajátítsam – ez egy színes kaland volt az én életemben.

Magyarországon kívül a világ több helyén is bemutatkozott műveivel…

Boros Attila: Ausztriában, Németországban – ahol 1997-ben egy könyvillusztráció sorozattal a legjobb grafikus kategóriában Kurd Lassvitz díjat nyertem, és a mostani kiállításom szervezőjének (Koncz Sándornak /a szerk./) köszönhetően néhány anyagom bejárta szinte az egész világot. A Nobel-díjasok arcképcsarnoka Amerikában nyolc helyszínen mutatkozott be, ezt kiegészítettük a világhírű magyar művészek – írók, költők, építészek – portréival. Ezután jött az az ötlet, hogy világhírű magyar filmművészekről készítsek portrékat: nemcsak a köztudatban élő figurákról, hanem rendezőkről, producerekről, és olyan színészekről, akikről sokan nem tudják, hogy magyar származású felmenőkkel rendelkeznek.


bo (3)

Fotó: Molnár Péter | Kattintásra galéria nyílik.


Ők azok, akiket kiszuperált televíziókon örökített meg az utókor számára?

Boros Attila: Igen. Azzal tettük különlegessé ezt a sorozatot, hogy nem csupán a képernyőre festettem, hanem az egész tv felületét igénybe vettem. Ez a sorozat jelenleg Amerikában, egy hollywoodi galériában található. Érdekességképpen említeném, hogy először itt, Debrecenben, az Apolló moziban állítottuk ki, utána pedig a budapesti Uránia filmszínházban, onnan „indult” tovább, Amerikába.

A szoborkészítés sem áll távol öntől.

Boros Attila: Egyszer egy magas beosztásban lévő állatorvosnak dedikáltam a képzőművészeti albumomat, amibe egy lovagló nőt is belerajzoltam. Mint később kiderült, ez a kis gesztus nagyon hasznosnak bizonyult, mert évek múlva, amikor a cégénél felmerült egy lovas szobor elkészítésének ötlete, engem kértek meg, segítsek a kivitelezésben. Én ekkor egy „gyorstalpaló” tanfolyamon kifaggattam egy bronzöntödét, hogyan készül a bronz szobor, így aztán már csak az öntőminta elkészítése volt a feladatom, az pedig rokon szakma. A szobor ma is az állatorvosi egyetem szoborparkjában áll.

Jelenlegi kiállításának címe: Hazatalálás – a vonal diadala mire utal?

Boros Attila: Grafikusnak indultam, aztán festőként váltam ismertté, de a festményeimre is jellemző maradt a vonalak dinamikája. Most visszakanyarodva gyökereimhez letisztultabb formában mutatom meg, mit tudok a vonalról. A „vonal diadala” is a vonal felsőbbrendűségét hirdeti a művészetemen belül, ennek szellemében sok grafikát is kiállítok a tárlaton. Amúgy vonal nem is igazán létezik a világban, kontúrokat látunk: két forma, két szín közötti kontúrt, de a vonal, amit egy művész tussal lerajzol, az valójában egy absztrakció. Ez a legnehezebb műfaj, hiszen a legapróbb hiba miatt az egész képet újra kell kezdeni, nincs mód javítgatásra. Mégis a kedvencem, mert a legegyszerűbb eszközökkel a legtöbbet lehet vele elmondani, így különösen alkalmas az erotikus ábrázoláshoz. Szeretem ezt a témát, Babits Erato című művét is sikerült Borsos Miklós és Szalai Lajos után nekem illusztrálni – így igazán „illusztris” névsorba kerültem ezáltal. A tusrajzzal készült erotikus kép a jó ízlés keretein belül marad, tehát nem lesz belőle pornográf jellegű, vagy túlságosan kihívó, csupán testiséget hangsúlyozó alkotás. Azokban mindig benne van egyfajta „költészet”, különösen ha a gyors, lendületes tusvonalakat a rendkívül precízen kidolgozott, ceruzával megvalósított elemekkel párosítom.

– Kenyeres Ilona –


Névjegy: Boros Attila festő- és grafikus művész

  • Született: Budapest, 1971.
  • Tanulmányok: Képzőművészeti Középiskola, Képzőművészeti Főiskola grafika szak
  • Festményei és grafikái harminc egyéni, és több, mint száz csoportos tárlaton szerepeltek.
  • 2001 január 1-én egy kereskedelmi televízió kamerái előtt befejezi a 3. évezred első festményét „Szent István megkoronázása” címmel. 2001-ben a Műcsarnok „Feketén-fehéren” című kiállításán szerepel: 153 művész közül elnyeri a közönségdíjat, ami önálló kiállítást eredményez a Műcsarnokban. Ebben az évben kiállít a New York-i Magyar Konzulátuson 1956 negyvenötödik évfordulója alkalmából. 2013-ban Rómában a Magyar Akadémián és a Pápai Intézetben állítják ki „Magyar Szentek” című 30 részes festmény és grafika sorozatát.








hirdetés