Több lehet a kártevő az idén

Szinte valamennyi időjárási paraméter tekintetében a harmincéves átlag felett teljesített az elmúlt hónap.

Mondhatnánk, egy átlagos hőmérsékletű márciust hagytunk magunk mögött, hiszen február idén a megszokottnál jóval enyhébbnek és szelesebbnek bizonyult, tavaszi hónapnak is beillett volna. Az első dekád során előfordult ugyan mínusz 5 foknál hidegebb egy-egy derült hajnalon, de ennél jóval gyakrabban volt fagymentes az éjszaka, s általában is csupán fagypont körül állt be a napi minimum hőmérséklet.

Kevés fagy volt a télen

A nappali órák csúcsértéke ugyanakkor átlagosan 10°C közelében alakult, elvétve fordult elő valamivel téliesebb nap 5 fok alatti maximum értékkel. Néhány napon kifejezetten tavaszias magasságba, 15°C fölé is felkúszott a hőmérők higanyszála, miközben hőérzetünket az átlagot csaknem másfélszeresen meghaladó napfényes óraszám tette még kellemesebbé.

A meteorológiai tél utolsó hónapjának 3,5-5°C-os középhőmérséklete így hozzávetőleg 4 fokkal haladta meg a sokéves átlagot, „megkoronázván” a teljes téli évszak 2-3 fokos pozitív anomáliáját.

Ezen a télen sokfelé egyáltalán nem fordult elő mínusz 10 fok alatti hőmérséklet a megyében, sőt, fagyos napot is mindösszesen 50-65 alkalommal regisztráltunk.

A téli hőmérséklet, az erősebb lehűlések hiánya azonban leginkább február elejétől vált érezhetővé, ezzel együtt a telelő kultúráink normális fejlődéséhez szükséges hideghatás biztosított volt. Kényszernyugalmi fázisukból az emelkedő hőmérséklet korán mozdította ki ezeket az állományokat, fagyérzékenységük így máris számottevően nőtt. További kockázat forrása a növénytermesztők számára a kártevők nagyobb induló egyedszáma lehet a vegetációs időszakra, mely ugyancsak a kemény fagyok hiányára vezethető vissza.

Csapadékból bőségesen hullott februárban, megyénk nyugati tájain 30-40 milliméter, míg keleten-délkeleten területi átlagban 50-60 milliméter közötti mennyiség áztatta a földeket. Utóbbi területeken tehát csaknem a sokéves átlag kétszerese gyűlt össze, néhol átmeneti belvíz problémákat is előidézve. Bár a csapadék legjava mindenütt eső formájában ért földet, havat csupán elvétve láthattunk, a csapadék időbeli eloszlása ezúttal egyenletes volt, amely a csapadékhasznosulás és a belvízmentesség fennmaradása tekintetében is kedvezően hatott. Eközben a kevésbé csapadékos tájakon is jelentősen csökkent a talaj vízhiánya, a hónap végére a legtöbb helyen már csak a legmélyebb rétegekből hiányzott 20-40 milliméternyi nedvesség.

Debreceni Egyetem, AKIT DTTI, Agrometeorológiai és Agroökológiai Monitoring Központ