Csikorgás a sín felett

Akt.:
Karbantartásra szorul a villamospálya. Ha már ilyen bátran belevágtunk – a nyár s a turistaszezon közepén –, miért ne pofoznánk helyre kicsit a teljes tömegközlekedő organizációt? Be kellene olajozni a nyikorgókat: azokat, akik kora reggel képesek nyöszörögni a helyhiány miatt, zakatolni évszaktól függően a túl meleg / hideg okán, vagy kattogni aktuális kormánytól függetlenül egy életen át a „rendszer hibáján”. Horváth Borbála írása.

Ki kellene flexelni a toporgókból, átgázolókból a türelmetlenséget, s belehegeszteni egy adag vadonatúj előzékenység-alkatrészt azokba az utasokba, akikben már ez elkopott. Ahogyan azt nagy forgalmú utaknál és csendesebb munkafolyamatoknál itt-ott szokás, végezhetnék a renoválást éjszaka. Így reggelre, mire szembesül a felújított utazó az új nap lehetőségeire automatikusan kitáruló ajtóval, már magáénak tudhatná azt a nagyon egyszerű fizikai szabályt, hogy egy adott űrtartalom csak határozott mennyiségű anyagot képes befogadni. Tehát, ha egy nagy sárga téglalap már tele van testekkel (nevezzük leszállóknak), akkor a téglalap belsejébe törekvők (felszállók), csak előbbiekkel való helycsere nyomán érhetik el céljukat. Ehhez pedig a legegyszerűbb út, ha nem állják el az ajtót teljes szélességében. Ellenőr-­rekonstrukciós tervekre is lenne néhány ötletem, akad közöttük, ki elhasználódott már. A komplex munkálatot igazán támogathatná az emberminisztérium…

Kanyar jön, álmomból síncsikorgás ébreszt, de legalább ez ellen tudnak tenni.

Horváth Borbála








hirdetés