Csend

Lármába fullad lassan a világ. Tán már csak az óceánok rejtelmes mélye, egyre fogyó dzsungelek ember nem járta tisztásai és a falusi templomok homályos padjai őrzik a csöndet. Bényei József jegyzete

És ezt az igazi, valódi, tiszta csöndet idézte fel szavakban a választás reggelén a Vasárnapi Újság Lélektől Lélekig rovatában Fabinyi Tamás evangélikus lelkipásztor. Felismerte, hogy ezen a napon az embertől emberig szóló vallomásnak is olyannak kell lennie – Weöres Sándor szép szavaival szólva –, amely a békét és a fényt kapcsolja össze. És ez a csönd. Szép témát választott és nagyon szép módszert. Nem is saját szövegét mondta, hanem magyar költők csendről szóló és csendet áhító verseit idézte. Vörösmartytól Ady Istenhez forduló csendjéig. Volt honnan meríteni, a magyar költészetet végigkíséri a csönd áhítata. Petőfi is megtalálja, Arany ugyancsak, nem is beszélve az impresszionistákról, Tóth Árpádról, Juhász Gyuláról vagy Kosztolányiról, aki még a pesti hajnalban is tudott érzékeny füllel-szívvel figyelni a mindenség csendjére.

Áprily Lajos egész költészetét ez a csend, a békességóhajtás eme titokzatos jelképe hatja át. Nagyon szép és emelkedett törekvésnek tartom, hogy a szavazás napján egy hitbéli személyiség mert, tudott a csendről szólni költők szavait idézve. Hiszen közéletünket is ellepi a fullasztó hangzavar, különösen politikai kampányok idején. Laikus vagyok a teológiában, de úgy vélem, az egyházaknak, a rádió egyházi műsorainak épp az lehet egyik feladata, hogy szívünkbe hozza azt a mély templomi csöndet, amit akkor érzünk, ha elfáradva beülünk egy ismeretlen templom hátsó padjába. Itt és így találkozhatunk a végtelennel.
Nem véletlenül kapcsolja össze Weöres Sándor a békét, a csöndet és a fényt, az ünnepet: „csönd ünnep béke rend szállj / ima fény ünnep lengj béke / fény csönd / béke / csönd / csönd / béke / béke”.
– Bényei József –