Postaládánkból: A Költészet napja, s utóhangja

József Attilára emlékezve, minden év április 11-én, már nem is az emlékezés tükrében, de mindinkább kötelező jelleggel megtörténnek erre az alkalomra szervezett ünnepségek. Ebben az esetben nem az általános kultúra jegyében, de mindenképpen a tollforgatók által igencsak képviselt szépirodalmi munkásságokat figyelembe véve kellene történnie! Ezzel szemben szinte a formalitás jegyében zajlik!
A szépirodalom, az általános kultúra és műveltség mindenkori része. Része azért is, mert a nyelvet megtartó ereje mellett a mindenkori jelent egy kicsit – a váteszi képességet is figyelembe véve – a közeljövőt, vagy akár a távolabbi jövőt is megjeleníti. S ki tudná mindezt a legérzékenyebben az olvasók elé tárni, mint az erre fogékony, érzékeny, áldott tehetséggel megáldott emberek, a tollforgatók?!
A mai életforma, életviszonyok a technikai, elktronikai forradalom idején, háttérbe szorúltak az írások, így az olvasásuk is. Ezzel nagyon nagy hibát követ el a nemzet, hiszen a globalitás közepette elfordulnak a nyelvünktől. Ettől a gyönyörű, nemzetünket jellemző, sokszínű kifejezést adó, rejtő magyar nyelvtől. Elfordulunk! Sőt, befogadjuk és egyre-másra alkalmazzuk is az idegen szavakat, melyek sok esetben magyartalanná, idegenné teszik beszédünket, írásainkat.
A szépirodalom képviseli, képviselné azt az irányzatot, hogy meg-, illetve fennmaradjon nyelvünk és vele népünk, nemzetünk! A fennmaradáshoz viszont bátorítás, megértés, elismerés lenne szükséges. Sőt, összefogás, szakértők, szakemberek, hozzáértők által történő összekovácsolás. Ebben a nagyvárosban (Nyíregyházán), de a megyében sem található olyan irodalmi társaság, amely mindezeket kellő mélységben és mértékben képviselné vagy felvállalná! Az irodalmárok pedig dolgoznak, hogy ebben a mai nehéz világban ápolják az emberek lelkületét, könnyítsenek egy csöppnyit a hétköznapok nehézségein.
A Költészet napján nemigen álltak sorba a kortárs költők, írók, hogy elismeréssel méltassák áldásos tevékenységüket. Nemcsak az anyagi, de az erkölcsi méltatás, bíztatás is szükséges. A kultúra eme részére is áldozni kellene egy keveset! A tarsolyban ott találhatók: Váci Mihály-díj, Ratkó József-díj, s egyéb díjak, melyeket ezen alkalmakkor kellene kiosztani a legmegfelelőbbek részére. A városunk épül-szépül, de ehhez a lélekemelő, magasztos tevékenységet is támogatni kellene! Meghálálná az utókor. Ne ütsük le egy karmozdulattal, mert a jövőt ütjük le!
Pagonyi Szabó János
költő