Csapzott lány támadott le a lépcsőházban

Este 10-kor bandukoltam hazafelé. A
lépcsőházba betérve riadt, vagyis
inkább zavarodott szemű lány
„támadott le”.


Amolyan kéregetős
utánérzettel részletezte, hogy
mire is kell neki az én telefonom. Már
szó volt az ismeretlen haverról,
aki talán a környéken lakik, a
szerelméről, akit meg akar találni,
közben pedig 60 Ft-tal a kezében
bizonygatta, hogy a hívás
díját is állja.


Néhány évvel ezelőtt
még lehet a nappalimba is beengedtem
volna egy hasonló hölgyet, de most
erőteljesen vacilláltam a
kérésén. Sok furfangról
hall az ember, hol a
buszvégállomás
környékén trükköző
tolvajokról, hol a cseles
rablókról, és találkozik
többnél több „csak a
vonatjegyemet akarom megvenni”
típusú kéregetővel.


Az áratlan, habár zavaradott
szemű lány lehet akár a
báránybőrbe bújt farkas is,
aki amint átadtam a telefonom
nyúlcipőt húz, vagy lehet
csupán egy rossz nap végén
járó idegroncs, aki épp
belém botlott és tényleg
segítség van
szüksége. A ruhája kopottas
volt, a haja csapzott.


Gyorsan végigpörgettem a lehetséges
veszteséglistát. A telefon
régi maximum 3000 Ft ér, az új
simkártya 3500 Ft. Az összegeket ismerem,
mert volt már olyan eset, amikor lába
kelt a mobilnak… Győzött a jobbik
énem, a kevésbé
gyanakvó. A hölgy miután
letette a telefont őrült
káromkodásba kezdett – talán jobb,
ha nem is tudom miért -, nem is reagált
elköszönő szavaimra…


Szizs