Család-modell

Család-modell
Régen vadházasságnak mondták, de ezt a mai hozzáértés megzabolázta, s ügyes eufemizmussal élettársi kapcsolatnak minősítette. Boda István jegyzete

Horváth Ádám teleregénye szívós és makacs történet. Túl van már talán a századik epizódon is, s a néző még mindig azzal az érdeklődéssel ragaszkodik hozzá, mint indulása idején. Igaz, szelídebb a népszerűsége, mint a kereskedelmi eposzfélék tolakodó hangzavarának, ám ellentétben az ottani sztárkultusz megamániájával, itt csak színészek működnek közre a figyelem felkeltésében.

Rólunk szól

Remek csapatot hozott össze az író-rendező, s egyik figura iróniájában akár önarcképére is rábukkanhatunk hébe-hóba. Meg arra is, amit nyugodtan mondhatunk társadalmi tükörképnek, s bár az események, fordulatok karcos élei le vannak csiszolva, mégiscsak olyasmit kísér figyelemmel az alkotó, ami rólunk szól, velünk történik, s minket foglalkoztat.

Család-modell

Ha beóvakodunk a játék hangulata mögé, igencsak drámai helyzetek jelen idejére bukkanunk rá. Itt van például a család-modell. Az, ami ma Magyarországon s nemcsak intellektuális közegben, de populárisabb távlataiban is kialakulóban van, sőt egyre átfogóbban létezik. Még emlékünkben van, hogy egy valaha sikeres és boldog házasságot miként robbantott szét a harmadik.

A “próba” mindennapjai

Éva és Tibor elváltak, s az események menetében aztán ki-ki rálelt a maga párjára. S azóta együtt vannak. Összetolták az ágyat is, s az egyik párnál azt látjuk, hogy édes harmóniában telnek mindennapjaik, a másiknál meg azt, hogy a váratlan fellángolás mára inkább amolyan rőzsetűz, s pernyéje, ha lassan is, de állandóan szitál a szerelem emlékére.

Egyben azonban egészen eltérő jellemük ellenére nagyon is megegyeznek. Közös vonásuk, hogy – bármilyen barbárul is hangzik – a „próba” mindennapjait nyüvik. Régen ezt vadházasságnak mondták, de ezt a mai hozzáértés megzabolázta, s ügyes eufemizmussal élettársi kapcsolatnak minősítette.

“Majdnem terhesség”

Hát most itt tartunk, s hogy a minta milyen természetes módon hagyományozódik, arra ott a konkrét példa: a János fia meg az Éva kisebbik lánya – bár még csak egyetemi suhancok – nagyon is a szülői, tehát a társadalmi utat követik. Szerelmi kalandjaik egészen felnőttesek, s annyira, hogy már a rémület szele is megcsapta őket. A „majdnem terhesség” ugyanis támasztott egy kis elképedést közöttük, de hát ennek a kérdésnek a megítélésében ők legalább annyira felszínesek és majdnem közönyösek, mint a környezetük.

Praktikus együttlét

Ma már aligha etikai vagy morális kérdés, ha a férfi és nő viszony elegyszerűsödik a praktikus együttlét hosszabb vagy rövidebb idejére. Ha sikerül, jó, ha nem, megyünk tovább. S az „Életképek” kedélye látványa mögött akarva-akaratlanul is ott sötétlik ennek a lehetőségnek a rémképe. Bár ne úgy lenne…

– Boda István –








hirdetés