Csak energiabombának hívják a sport debreceni misszionáriusát

Kiss Erzsébet
Kiss Erzsébet - © Fotó: Matey István
Debrecen – Nem az érmet tartja a legfontosabbnak, hanem a mindennapi helytállást úgy, hogy mi magunk ne menjünk rá. Interjú Kiss Erzsébet testnevelő-újságíróval.

Tízéves kora óta él a sport világában, előbb kézilabdázó, majd testnevelőtanár, edző, sportszervező. Több mint ötven sportágat próbált ki. Utóbb újságíró, könyvszerző, aki önmagát egyszerűen csak a sport „misszionáriusának” nevezi. Ám nem kell őt ahhoz nagyítóval vizsgálni, hogy felfedezzük: nem elsősorban a hagyományos sport tölti ki mindennapjait, hanem az életminőséget javító, az egészséget megőrző, azt visszavarázsoló tevékenység. Vallja: a testi, lelki, szellemi egység kézen fogva járnak, egyik nincs a másik nélkül.

Hosszú volt az út az eredményorientált sporttól a gyógyító mozgásformákig?

Kiss Erzsébet: Harmincöt éves koromig versenyszerűen sportoltam. Vitt a hitvallásom, miszerint a dobogó legfelső fokán mindig csak egyetlen egy ember állhat. Ugyanezt mondtam sportszervezőként és edzőként is. Ilyen elvárásokkal voltam önmagam, a csapattársaim, majd a versenyzők irányába is. Ez sok stresszel járt, és ennek bizony megvannak a hátulütői, amelyeket láttam környezetemen és olykor tapasztaltam önmagamon is. Keresni kezdtem a módszereket, hogyan küszöbölhetem ki e hatásokat. Úgy akartam győztes lenni, hogy ne mások leküzdése által váljak azzá. Önmagam legyőzése nem más, mint ismerd meg önmagadat – a lelki problémáidat győzd le. Nem az érem a legfontosabb, hanem az, hogy helytálljunk a mindennapokban, mégpedig úgy, hogy saját magunk ne menjünk rá. Meg kellett tanulnom relaxálni, meditálni, azaz, hatékonyan lazítani. Ezt jógatanfolyamon sikerült elsajátítani. Az akkori énemre jellemző: a testgyakorlatok miatt iratkoztam be, és azért is, hogy ha valaki kérdez tőlem a jógáról, szakszerűen tudjak válaszolni és legyen saját tapasztalatom. Aztán kiderült, hogy a jóga nem csak testgyakorlat, hanem légzőgyakorlatok sora, no meg életbölcsességek sokasága. Ezzel együtt a 80-as évektől eljártam a Pedagógus Művelődési Házban szervezett, alternatív gyógy­módokat megismertető előadásokra, tanfolyamokra. Reiki, agykontroll, reflexológia, kineziológia… És persze ezeket gyakoroltam, gyakorlom nap mint nap. Ha ez nálam eredményre vezetett, miért ne sikerülne másnak is! Ez mind-mind olyan, ami bárkinek jó. A foglalkozásaimon előbb felmérem a csoport testi, fizikai állapotát, mozgáskészségét, igényét, és ebből kiindulva tartom meg azt. Éppen ezért nincs két egyforma foglalkozásom. A tanulási időszakom még mindig tart, újabb és újabb módszereket ismerek meg.

A hétköznapi ember számára elérhető-e ez a tudás?

Kiss Erzsébet: Természetesen igen. Tanfolyamokon, életmódtáborokban, előadásokon és könyvekből is. De csak olyan tanítóktól, akik bizonyították már a módszerük eredményességét. Például a nyáron egy jógatáborban örömmel állapítottam meg, hogy nagyon sok résztvevő már a családjával érkezett. A megszerzett tudást azonban használni kell! Ehhez jó, ha van példát adó ember. A gyerek lássa a szülőn a nyugalmat, a tűrőképességet, a mértékletességet, a helyes táplálkozási szokásokat. Lehetnek külső példaképek, akiket tévében, újságban láthatunk. Persze elengedhetetlen a család, a háttér támogatása. Fontos, hogy a házaspárok segítsék egymást az egészséges életmód irányába történő törekvésben.

Láthatóan fiatalos, energikus. A fizikai előnyök mellett milyen hozadéka van még az öngyógyító képességünkre alapozott életformájának?

Kiss Erzsébet: Nőtt a kezdeményező készségem, kitartásom, energiaszintem, stresszkezelő képességem. Toleránsabb, megértőbb vagyok az emberekkel, sokszor többet dolgozom, mint aktív koromban, de nagy hangsúlyt fordítok a pihenés és a munka helyes arányára. Egykor úgy képzeltem el nyugdíjas éveimet, hogy elolvasom mindazokat a könyveket, amelyekre korábban nem értem rá, és eleget tudok tenni sokféle hobbimnak is. Ez tökéletesen így van. Ráadásul úgy, hogy fiatalosnak érzem magam, nem kell gyógyszert szednem, szemüveget hordanom. A környezetemben „energiabombának” hívnak. Meg kell tanulni boldogan, egészségesen, örömmel élni az életünket. Fontos, ne engedjük magunkat lehúzni mások által. És van még egy hozadéka: felébresztett bennem egy olyan belső igényt, hogy mindazt, amit megtapasztaltam magamon, segítségül adjam az életük nehéz szakaszában lévő embereknek. Ezeket az életmódbeli tanácsokat, módszereket nem tanítják sehol, ezekre a lehetőségekre fel kell hívni a figyelmet. Újságírás, könyvírás, életmódtábor és sportfesztiválok a színterei a tudásom, tapasztalataim átadásának.

Tehát az életkor nem lehet akadály.

Kiss Erzsébet: Pontosan! Meg kell tanulni, hogyan hallgassuk meg az idősebb korosztályt úgy, hogy ne engedjük őket sokáig panaszkodni. Hanem mozdítsuk ki az apátiából, segítsük hozzá új életcélok megtalálásához. A korosztályomban már sok a magányos ember. Vannak, akik nem vesznek tudomást a nyugdíjas időszakról és aktív korukhoz hasonló, hajszolt életet élnek. Vannak, akik bezárkóznak a gyászuk és egyedüllétük miatt. Ők nem keresik a társaságot. Ezt nagyon rosszul teszik. Őket szeretném megtalálni, hogy közösségekben tapasztalják meg a mozgás életadó örömét, egészség karbantartó hatásait, és a többi praktikát.

Fotó: Matey István Fotó: Matey István ©

Az életét is másként kezdte szemlélni?

Kiss Erzsébet: Tudatosult bennem, hogy nem a múlt hibáival kell foglalkozunk, ne a jövőért való aggodalmaink vegyék el az energiáinkat, hanem éljünk a jelenben. Egyre jobban hiszek abban, hogy ha kitűzünk egy célt, akkor ahhoz bevonzzuk az univerzum segítő erőit. Most már mindenki kívülről fújja, hogy nincsenek véletlenek, ami érthető a balesetekre és a szerencsére is. Sok vallási irányzatot és keleti filozófiát tanulmányoztam és tanulmányozom. Ezekben találtam felismeréseket az életbeli tevékenységeimmel kapcsolatban. Konkrétan: nekem a mozgás tanulása, valamint ennek közvetítése jelenti az életcélt.

Milyen a viszony a nyugati orvoslással, és kinek ajánlja az alternatív gyógymódokat?

Kiss Erzsébet: A nyugati orvosi tudományra szükség van. De nagyon sokat tehetünk az egészségünk érdekében a megelőzés, a gyógyulás folyamatában alternatív gyógymódok igénybevételével, életmódváltással. Úgy fogalmaznám meg, hogy gyógyszer és/vagy módszer. Különféle rendezvényeken végeznek ingyenes testi állapotfelmérést. Ezeket meg kell csináltatni időnként, mert ki lehet szűrni szervezetünk alattomos és lappangó bajait. Ha pedig baj van, eldönthetjük, hogy gyógyszeresen kezeljük magunkat, vagy ha az lehetséges, a stádiumnak megfelelően próbálkozhatunk alternatív gyógymódokkal, és ami a legfontosabb, életmódváltással.

Sokan csodát várnak a természetgyógyászattól.

Kiss Erzsébet: Mindenre van példa. És itt a gyógyító személy hitelessége kell, hogy előtérbe kerüljön. Mert hallunk csodagyógyítókról, csodakenőcsökről, meg egyéb ilyen dolgokról, és ezekkel bizony el is kezelhetjük magunkat. Ezért nagyon fontos az orvos és a természetgyógyászat tevékenységének összekapcsolása, az együttműködésük az egészség megőrzésében, a betegség kezelésében.

Nem főállású „egészségmegőrzőknek” elsajátítható a tudás? Milyen utat javasol?

Kiss Erzsébet: Évtizedeket vett igénybe, amíg kiválasztottam magamnak, mit tudok beépíteni az életembe. Itt van például a táplálkozás. Ebben rengeteg irányzat létezik. Vagy a mozgásformák sokasága. Fiatal korban jöhet az aerobic, a zumba, amivel kidolgozzuk a fölösleges energiánkat, míg a kor előrehaladtával az energiamegőrző és az energiatermelő tevékenység kerül előtérbe: jóga, csikung, nordic walking. A személyre szabott utat mindenkinek magának kell megtalálni. A szakember ebben segíthet, gyorsíthatja és célirányosabbá teheti a folyamatot. Válasszunk bármit is, éreznünk kell, hogy az az út a miénk. Gyakorlás közben is legyen a háttérben a szakember, akit segítségül hívhatunk, ha szükséges. Ha laikusan kezdünk hozzá, a testünk nem megfelelően reagál, és több kárt okozhatunk, mint hasznot. Igen fontos még a gondolkodásmódunk átállítása. És ezt idősebb korban is lehet! Sokan arra hivatkoznak, hogy nincs idejük önmagukra. Mit is mond a közmondás? „Ha nincs időnk az egészségünkre, majd lesz a betegségünkre.” Utóbbi időben sok országos és helyi kezdeményezés van az egészséges életmód kialakítása irányába. Életmódkörök működnek egyre több helyen. Havonta szerveznek Natura napokat szakemberek tanácsadásával. Ebben Debrecen és megyénk élen jár. Szinte minden hónapban van valamilyen nagyobb sport és egészségügyi rendezvény. Aki pedig belefog a változtatásba, ne álljon meg az úton. Adott esetben érdemes kapcsolódni egészségmegőrző civil szervezetekhez, ahol az egyes betegségcsoportokban szenvedőknek tartanak rendszeres találkozásokat. Olyankor a résztvevők megbeszélhetik a tapasztalataikat.

Hogyan áll össze egy napja?

Kiss Erzsébet: Életvitelem szerint a „pacsirta” kategóriához tartozom. Hajnali fél ötkor ébredek. Átgondolom a napi tevékenységeimet, megvalósításához kérem a Teremtő segítségét. Írni szoktam világos fejjel és kipihent aggyal fél hétig. Utána elmegyek a reggeli gyaloglókhoz önkéntes csoportos tornát vezetni. Ha kevesebb időm van, otthon egyedül tornázom, energiafejlesztő gyakorlatokat végzek. Ez soha nem maradhat el. Fél kilenc és kilenc között reggelizem, mer a szervóra szerint hét és kilenc között van a gyomor órája, tehát egészségesebben tudom a napot elindítani. Délelőtt ügyintézés, többnyire kerékpárral vagy gyalog közlekedem, hogy ez idő alatt ismét tudjak testmozgást vinni az életembe. Egy és kettő között ebédelek. Délután pihenek; vagy alvással, vagy meditálással, attól függően, hogy milyen jellegű munkát végeztem. Öt óra után vagy olvasok, vagy előadást tartok, vagy előadásra megyek. Időt szánok azokra, akik igényt tartanak tanácsaimra. Hét óra után már nem végzek megerőltető szellemi munkát. Szeretem a vetélkedő műsorokat, agytorna céljából. Kedvencem a focimeccs nézés. Ez a kikapcsolódásom este. Legkésőbb tízkor lefekszem. Sokszor halljuk, hogy az éjfél előtti alvás duplán számít. Elalvás előtt még értékelem a napi teendőimet. Hálát adok a sikerekért, megbocsátok azoknak, akik esetleg megbántottak, és nyugodt szívvel elalszom.

– Kovács Zsolt –


Névjegy: Kiss Erzsébet testnevelő, újságíró

  • Debrecenben született 1944. május 13-án
  • Nyíregyházán szerzett földrajz-testnevelés szakos, majd a fővárosi Testnevelési Főiskolán kézilabda szakedzői diplomát
  • 2004-ben és tíz évvel később is megnyerte a szépkorúak országos bajnokságát
  • a Magyar Újságírók Szövetsége 2014-ben Életmód-díjjal, míg a Magyar Szabadidősport Szövetség „A lakosság sportjáért” díjjal ismerte el tevékenységét
  • hobbiként szívesen olvas ezoterikus műveket, fejleszti angol tudását, keleti mozgásformákat tanulmányoz

Testszerviz a Naplóval

Kiss Erzsébet nemrég az – összességében több mint 4 ezer résztvevővel zajlott – 52. Tiszaligeti sportnapokon is bizonyította, mennyit számít a mozgás, hiszen a „szépkorúak” kategóriájában rendezett öt próbában (célba dobás babzsákkal, frizbivel, kosárra dobás, célba rúgás, darts) az első helyet szerezte meg. Ő maga a jövőben havi rendszerességgel szerzőként is feltűnik a Naplóban, ugyanis az első alkalommal október 8-án megjelenő Testszerviz oldalon egyéb hasznos érdekességek mellett hazánkban kevésbé megszokott, másutt viszont hagyományosnak nevezhető mozgásformák bemutatásával, igyekszünk kedvet csinálni az egészségmegőrzéshez.



Sporthírek






hirdetés