“Csak egy tánc volt…”

Ifjúkorom kedvelt, és – szerintem – legtehetségesebb táncdalénekese az igen fiatalon, tragikus körülmények között távozó Szécsi Pál volt. Dalait ma is hallhatjuk – ő maga pedig halhatatlan lett. Kenyeres Ilona írása.

Az igencsak hányatott gyermekkor után hatalmas népszerűségre szert tevő énekes sajnos az őt egekbe röpítő sikerek közepette sem tudott szabadulni démonaitól, melyek egészen kicsi korától útitársaivá szegődtek. Egy darabig hadakozott velük, időnként megpróbált nem tudomást venni róluk, ám végül – 30 éves korában – megadta magát, és azt mondta: elég volt. Elég a sikerből, a csillogásból, a rajongókból, a nagy szerelmekből, a feldolgozhatatlan gyermekkorból, az édesanya hiányából. Egyik televíziós csatornánk a napokban emlékezett meg a több mint negyven éve eltávozott csodálatos hangú énekesről. A műsorban megszólalók zöme sajnos szintén már csak odaát beszélgethet vele, így nővére, Katalin, s pályatársai közül Harangozó Teri, S. Nagy István, Payer András és Vándor Kálmán. Szécsi valamennyi dala sláger volt, a magyar szerzők számait éppúgy sikerre vitte, mint a külföldi, főként olasz komponisták dalait. Aránylag hamar felkapta a hírnév az eredetileg férfimanökenként dolgozó Palikát – ahogy nővére a róla írt könyvében emlegette. Kicsi kora legmeghatározóbb éveit nagyrészt gyermekotthonokban és nevelőszülőknél töltötte, ám ekkor még láthatta édesanyját is, aki csak 1956-ban, Palika 12 éves korában döntött úgy, hogy két gyermekét hátrahagyva, nagyobbik lányával Amerikában kezd új életet. Az, hogy a két kisebbik gyermekével mi lesz, nem érdekelte. Nem volt rájuk szüksége. Sorsukra hagyta őket. Ez a sors Katalinhoz kegyes volt, férjhez ment, gyerekei születtek, s anyjuk helyett is szerette, és gondoskodott öccséről, Palikáról. Egészen addig, amíg csak a „sors” megengedte. Meg amíg Harangozó Teri elérhető volt telefonon, hogy az éppen soros öngyilkosságából visszahozathassa az életbe… Katalin mesélte a műsorban, hogy amikor meglátogatta Amerikában élő édesanyját, Palika is ki akart menni, ám visszafordította anyja egy mondata: „Nem azért jöttem el 12 ezer kilométerre Pesttől, hogy a kölykeim utánam jöjjenek!” Erre nincsenek szavak – különösen most, pár nappal anyák napja előtt…

– Kenyeres Ilona –








hirdetés