Csak egy ölelés

Sorra beszámoltak tavalyi tevékenységükről a gyermekvédelemmel kapcsolatos szervezetek nyár elején. Miközben rájuk is ujjal mutogatnak a közelmúltbeli értelmetlen babahalálok miatt, én a zöldre várva sokszor betekintek a javítóintézet vaskerítésén. Barak Beáta írása.

A minap mintha abszurd üvegestáncot jártak volna a fiúk, vizespohárral a fejükön egyensúlyoztak. Nem tudom, terápia volt-e vagy büntetés, mindenesetre pont úgy láttam őket, mint valakik kisfiait, akikből most az állam próbál jó gyereket nevelni. Bár időről időre ott nyújtogatják a nyakukat a szüleik a biztonsági kapu ölelésében, valószínűleg hibásabbak ők gyermekük bűnözővé válásában, mint a sokat szidott ellátórendszer, hiába pótolnák egy-egy láthatás alkalmával az elmaradt testi kontaktust. Elkanyarodva az Eb-hez. Nem tudom, megfigyelték-e, a gólok és ügyes húzások után mit tettek menő, egészséges lelkületű nagy „fiaink”? Hát odarohantak megölelni valakit… Meccs közben jobb híján a szurkolókat, a végén pedig a díszmagyarba öltözött anyukát, családot. Mondja azt valaki, hogy a korral és a magassággal megszűnünk érzékeny, szeretetre, ölelésre vágyó gyermeknek lenni!

– Barak Beáta –








hirdetés