Csak azt tudjuk igazán szeretni…

Csak azt tudjuk igazán szeretni…
© Illusztráció: Getty Images
1984-ben Franciaországban Történelmi Műemlékek Nyílt Napja (mely Historic Monuments Open Day néven vált ismertté) címmel egyedülálló kezdeményezés indult útjára azzal a céllal, hogy azok a kiemelkedő, várhatóan széles érdeklődésre számot tartó műemlék épületek, amelyek általában zárva vannak a nagyközönség előtt, egy hétvégén nyissák meg kapuikat, és ingyen, lehetőleg szakszerű vezetéssel fogadják a kíváncsi látogatókat. Stébel Ildikó írása.

1985. október 3-án Jack Lang akkori francia kulturális miniszter kezdeményezte, hogy az Európa Tanács karolja fel a rendezvényt és segítse, hogy nemzetközi méretűvé válhasson. Néhány európai ország rögtön csatlakozott a kezdeményezéshez, és megrendezte a „Nyitott Kapuk Napját”. 1991-ben az Európai Unió támogatásával hivatalosan is intézményesítette és útjára indította saját rendezvénysorozatát Európai Örökség Napok (European Heritage Days) címmel, s egyben felszólította az Európai kulturális egyezmény tagállamait, hogy csatlakozzanak, és szervezzék meg hazájukban is minden évben az Európai Örökség Napokat. A rendezvényt összeurópai viszonylatban indították útjára – azóta is érvényben lévő szlogen az „Európa, közös örökségünk” –, jelentősége évről évre növekszik mind a részt vevő országok, mind az ingyenesen látogatható helyszínek, mind a látogatók számát tekintve. Már félszáz európai ország épületeire kerül föl a kulturális örökség napjai zászlaja, a csillagos EU-lobogót épületek rajzolatai díszítik. Hiszen közös cél, hogy az államok számon tartsák, s prioritásként kezeljék múltunk épített emlékeit, gondoskodjanak jó karban tartásukról, hogy legyen mit átörökíteni az utókor számára. Szem előtt tartsák az épületek megőrzésének fontosságát. Megértessék, elfogadtassák, mindez nem csak a szakemberek feladata. S fölkeltsék a civil társadalom figyelmét, érzékennyé tegyék a polgárokat kulturális örökség megbecsülésére, ápolására, megóvására. Hazánkban, 1999-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma megbízta a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt, hogy szervezze meg a rendezvényt. Ezt a munkát 2013-tól a Lechner Lajos Tudásközpont vette át, ám az igazán nagy feladat az objektumok tulajdonosaira, működtetőire, kezelőire hárul, mivel ők vállalják, hogy a nagyközönség számára hozzáférhetővé tegyék értékes, szép épületeiket, gyűjteményeiket. Igaz, az alapelvek között ajánlásként szerepel minden évben egy-egy központi téma meghirdetése, hazánk 1999 óta kiemelten él ezzel a figyelemfelkeltő lehetőséggel. Az a cél, hogy a nyilvánosság érdeklődését a kultúra, művelődés, építészet értékeire irányítsa, és a társadalom eltérő érdeklődésű rétegeit minél nagyobb létszámban mozgósítsa. A szervezők minden évben igyekeznek úgy kiválasztani a központi témát, hogy az kapcsolódjék valamilyen országos évfordulóhoz, ünnephez. Az 1984-ben megfogalmazott gondolat – hozzáférhetővé, ingyenesen megtekinthetővé tenni emlékhelyeket, műemlékeket a nyilvánosság számára – az évek során alapjaiban nem változott. Az Európa Tanács által indított Európai Örökség Napok rendezvénysorozat során a kapuk megnyitása már nem cél, hanem eszköz az alábbi célok érdekében. Megismertetni, közelebb vinni az európai polgárokat kulturális örökségükhöz. Felhívni a figyelmüket az örökség folyamatos megőrzésére, védelmére (különös tekintettel a veszélyeztetett emlékekre). Lehetővé tenni számukra, hogy jobban megismerjék és megértsék egymást a nyelvi és kulturális különbözőségek ellenére. Más közösségek kulturális értékeinek, műemlékeinek megismertetése, felfedezése. Tudatosságnövelő tevékenység (sikere növeli azoknak a magán- és közintézményeknek az elismertségét, presztízsét, amelyek az örökség védelmével és bemutatásával foglalkoznak). A látogatók megismertetése különböző kulturális intézmények tevékenységével. A kulturális értelemben vett másság elfogadása. A lakóhelyhez, országhoz való kötődés, az azonosságtudat erősítése, szerepvállalás az identitáskeresésben és a kollektív tudat erősítésében. A rendezvény egyfajta mozgósító akció, amely a polgárokban erősíti a kulturális örökség megóvásának igényét, leegyszerűsítve azt is mondhatjuk, hogy csak azt tudjuk igazán szeretni, aminek az értékeit jól ismerjük, s amit jól ismerünk és szeretünk, arról gondoskodunk is.

– Stébel Ildikó –


Szerzőnk könyvtárvezető, a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola Kodály-díjas tanára









hirdetés