Casanova öregszik

Illusztráció
Illusztráció
A szinte teljesen süket Giacomo Casanova bágyadtan ült a kánikulától izzó levegőjű szobában és az esti híradót bámulta. Ám nem sokáig kötötték le a televízió borús hírei, hamar elkalandoztak a gondolatai, ami nem csoda, hiszen idén áprilisban betöltötte 290. születésnapját. Tamás Nándor jegyzete.


Mint oly sokszor mostanában, ezúttal is az elröppenő időn töprengett. Jól emlékezett rá, amikor tizenöt esztendősen beavatta őt a nála több mint egy évtizeddel idősebb fejőnő a szerelmeskedés rejtelmeibe, a gyönyör percei után arra gondolt, szinte az anyja lehetne az a nő.

Huszonévesen a negyven körüli hölgyekből még hiányolta az átható üdeséget, kesernyés közönyt érzett a negyedik ikszen túli asszonyok ölelésében. Ahogy maga is középkorúvá érett, a bakfisoktól az ötvenesekig már minden lány és asszony fölfért az örömszerzés palettájára. Teltek az évek, s mostanra, az öregség beköszöntével minden fehércseléd megfelelt kívánalmainak életkorban, csak bírja férfierővel! Az egyre fogyóval.

A hírműsort követően az időjárásjelentés következett, az álmatag tekintetű bemondónő figyelmeztetett, hogy hőségriadót rendeltek el. A nagyothalló Giacomo aprót kortyolt hűs cabernet sauvignonjából és meredt tekintettel mormogta maga elé: – Teszek én a hűségriadóra!

– Tamás Nándor –








hirdetés