Camille: a nő, aki az ujjaival tanult meg szeretni

Akt.:
Camille – a Csokonai Színház új előadása a Víg Kamaraszínházban Fotó: Matey István
Camille – a Csokonai Színház új előadása a Víg Kamaraszínházban Fotó: Matey István - © Fotó: Matey István
Debrecen – A büszke, független, dolgos tehetség hamuvá porladásának története.

„Minden arc egy könyvtár, leolvasható róla a múlt, a jelen, a jövő.” Camille Claudel szeretett olvasni. Betűzgette a bőr redőit, átengedte magán a folytonos figyelésből szerzett információkat, elképzelt tulajdonságokat, élettörténeteket, majd összedolgozta a benne képződő legerősebb anyaggal, a teremtő vággyal, végül kiengedte azt az ujjain át. Mesteri szobrok születtek. Olyanok, amelyre a francia művésznő korának, a 20. század elejéének legnagyobbjai is felfigyeltek, köztük a világhírű Auguste Rodin.

Hévvel alkotott és pusztított

A kezdőmondat – amelyet Varga Klári ejtett ki a száján, pénteken, a Deszka Fesztivál első napján a Víg Kamaraszínházban – ellenére Camille nem bizonyult jó emberismerőnek. Tíz évig várta hiába, hogy Rodin feleségül vegye. A több modelljével is hasonló viszonyt folytató, és feleségével egy fiút nevelő mentornak azonban nem kellett még egy fattyú.

Az élete harmadát, az utolsó harminc évet elmegyógyintézetben töltő szobrásznő azt mondta a színen: ugyanolyan katarzist okozott pusztítani a szobrait, mint megszülni azokat. Így csak kevés, alig száz remeke (szobor, vázlat és rajz) tanúskodik ma arról, hogy élt egy nő 1864 és 1943 között Franciaországban, aki szerelmes volt az anyagba, akinek mindenek fölötti alkotási vággyal telt meg az összes levegővétele, aki független volt és csak magában hitt, emelt fővel hagyta figyelmen kívül a korában természetes elméletet, miszerint a nő művészek másodlagosak. És akit egyszerre mégis legyőzött az elutasítás.


c3

Fotó: Matey István | Kattintásra galéria nyílik!


Katona Gábor rendezte és koreografálta dráma izgalmas módon tár elénk egy tragikus sorstörténetet.

Gipszbe merevedett könnypötty

A színpadon végig egyszerre van jelen Camille fiatalkori énjét megformáló Tenki Dalma és az otthonban élő mesélő, az idősebb szobrásznőt alakító Varga Klára. Bár ilyen egyértelműen nem választhatók el, mert olykor egymás életébe folynak, összeér az emlékezés és a darabbéli jelen. Három művész (Mercs János, Edelényi Vivien és Bot Ádám) több embert jelenít meg. A szereplőváltások, illetve az idősíkok közötti ugrások számos kockázatot tartogathatnak. A mű alkotóját és a színészeket dicséri, hogy itt különleges élménnyé válhattak. Jól szerkesztett, tiszta, követhető cselekménysort kínáltak a nézőnek. Egy pillanatra sem lehetett elejteni a vezérfonalat, mert sodort magával az élvezetes színészi játék és a szenvedély, amelyen izzott majd elsorvadt Camille élete.

Számos emlékezetes megoldás volt a darabban, a padlóról égnek meredő szoborkezektől kezdve a gipsszel arcra pöttyözött könnycseppeken, a színpadon született szoborrészlet későbbi angyal vagy szárnyaló madárként felhasználásán át a szobrásznő és az őt a vízszintes díszletelemen körberajzoló Rodin (Bicskey István) szeretkezés jelenetéig.

Kiemelendő az érzelmek átadását erősítő koreográfia. Minden szereplő kitett magáért – erről a lábakon ékeskedő lila foltok is árulkodtak –, szépen mozogtak, de kitűnt közöttük Bot Ádám táncos. A Medgyessy Ferenc Gimnázium egykori tanulójának nevét ma már többek között a Nemzeti Színház, a Nemzeti Táncszínház és a Mozdulatművészeti Stúdió előadásai jegyzik. A Camille a Csokonai Színház műsorán marad.

– Horváth Borbála –


Megkezdődött az idei Deszka Fesztivál Debrecenben
Debrecen – A 150. jubileumi évadát ünneplő debreceni Csokonai Nemzeti Színházban péntek este megkezdődött a kortárs magyar drámákat felvonultató Deszka Fesztivál, amelyet az idén már tizedik alkalommal rendeznek meg.









hirdetés