Cáfoljunk rá!

Cáfoljunk rá!
© Fotó: Magánarchívum
1956. október 23-a lassan kiüresedik. Ahogyan az eseményeket átélők fogyatkoznak, úgy kopik a tartalom is a forradalom dátuma mögül. Egy piros betűs nap marad csak a kalendáriumban, sokan azt sem tudják, mire kellene emlékezniük. Helyette a hosszú hétvége, a kirándulás vagy a lustálkodás lehetőségével kötik össze. Sz. Fabók Ágnes írása.

Pedig 59 évvel ezelőtt Debrecenben a tüntető diákok közé lőttek. Megindult a forradalom (akkor még úgy tűnt) mindent elsöprő lavinája. A tiszta szívűek a barikádokra hágtak. Az opportunisták pedig csendesen a hatalomra vártak… A többi már történelem. Egy biztos, nemtől, kortól, vagyontól függetlenül mind szabadságra vágytak. De nem(csak) egyénire – kollektívre! S ez a másik tartalom, ami halványul a harsány ünnepségek mögött. Pedig nemcsak 1956, de már 1848 üzenete is ez volt. Tenni – s nem a monitorok mögül kommentelni – az elnyomás, a rendszer(hibák), a téveszmék ellen. Bár sokan kételkednek benne, még ma is képesek vagyunk efféle összefogásra. Mi sem bizonyítja jobban, mint az Európai Civil Fórum európai demokratikus állampolgársági díja, amit a netadó elleni tüntetés kapott, mivel az állampolgári tiltakozás hatására a kormány lemondott egy elképzeléséről. Márpedig, ha erre képesek voltunk, akár többre is lehetnénk. „Nemzetünknek mindig az volt egyik legnagyobb hibája, hogy vagy nem bízott magában, vagy elbízta magát” – mondta Széchenyi. Cáfoljunk rá!​

– Sz. Fabók Ágnes –








hirdetés