Búsuló juhászokkal van tele a puszta

Búsuló juhászokkal van tele a puszta
© Fotó: Derencsényi István
Hajdú-Bihar – A politika addig se sokat adott arra, hogy ebben az ügyben családokat tettek földönfutóvá, de miután migránsok árasztották el az országot, a hortobágyi legelőpályázat vesztes gazdáinak az ügye végképp feledésbe merült. Konkrétan a kutyát nem érdekli, hogy mi van velünk – Szilágyi László ebesi gazda reagált így a Naplónak, amikor arról kérdeztük, hogy ő és a sorstársai a történtek után mihez kezdtek az állataikkal. Kiderült, hogy a váncsodi Fábián Zoltán például negyven év juhtenyésztési múlttal a háta mögött kénytelen feladni, és a juhászbotot szögre akasztani. A saját, 16 hektáros legelője ugyanis legfeljebb száz juhot képes eltartani, csakhogy neki négyszer ennyi jószága van. Meg négy éve – a nyugdíjig.

Szinte napra pontosan két évvel ezelőtt helyszíni riportban számoltunk be arról, hogy a hortobágyi legelőpályázat vesztesei, miután a Parlamentben sem jártak sikerrel, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága előtt demonstráltak az igazukért. Hogy mi történt velük azóta?

Negyven év után

A váncsodi Fábián Zoltán negyven éve foglalkozik juhtenyésztéssel, ezért aztán nehezen tudja megemészteni, hogy, mint fogalmazott, bizonyos emberek ilyen csúnyán kibabráltak vele. – A rendszerváltáskor megvettem a téesz juhtelepét, felfejlesztettem az állományt 700-800 darabra, és tizenöt éven át béreltem 50 hektár legelőt a Hortobágyi Nemzeti Parktól. Mikor aztán lejárt a bérleti szerződésem, az új pályázat során nem kaptam egyetlen talpalatnyi állami földet se. Van 16 hektár saját legelőm, amit korábban javarészt arra használtam, hogy ott jártak át a birkák a másik oldalra, de az legfeljebb száz egyedből álló nyájat bír el. Ha erre tavasszal kihajtom a 400 birkámat – az állomány felétől ugyanis már kénytelen voltam megszabadulni –, akkor egy hét alatt lelegelik, és vége – utalt a kihajtás közelgő áprilisi dátumára a megkeseredett gazda, majd pedig forintosítva is próbálta számba venni a keletkezett kárait.

A negyven év szakmai múlt mit sem számított.

Sorolta, hogy mi mindent épített a majorságba az évek során, meg aztán ott van a felszámolásra kárhoztatott állat­állomány is; mintegy 20 millió forint szerinte a kár, arról nem szólva, hogy négy évvel a nyugdíjkorhatár betöltése előtt oda a jövője.

Nem érhették meg…

Az ebesi Szilágyi László is a károsultak közé sorolja magát, bár saját bevallása szerint ő még mindig kényelmesebb helyzetben van, mint a hasonszőrű gazdatársai. Szilágyi gazda például meg van győződve arról – bár bizonyítani nyilván nem tudja –, hogy két idősebb sorstársa halálában is közrejátszott az a felfokozott idegállapot, amit az állami legelők körüli jogi és egyéb hercehurca okozott. – A 360 szarvasmarhát és az 550 juhot korábban 250 hektárnyi saját és 131 hektár állami bérelt legelő segített eltartani, csakhogy az utóbbi már a múlté. Az elbukott legelőpályázat azt hozta magával, hogy bár a saját területen elvegetál a gazdaságom, de fejlesztésre gondolni se merek – vázolta jövőbeni kilátásait az állattartó, megjegyezvén, hogy a vesztesek közül aki perelt, az majdnem mind bukta a pert; nem csoda, ha belefáradtak az egészbe.

Vállalta, de minek?

Az ugyancsak váncsodi Rezes Gábor és családja – pontosabban a család kétszáz anyajuha – úgy maradt legelő nélkül, hogy mivel ők korábban nem béreltek állami területet, nem is volt mit elbukniuk.

– A fiam a Nemzeti Földalaptól korábban olyan feltétellel jutott hozzá néhány kisebb szántó birtoktesthez, hogy vállalnia kellett bizonyos számú őshonos állat tartását és egy ember foglalkoztatását. Ezért, amikor kiírták a hortobágyi legelőpályázatot, többen társulásban indultunk, de nem nyertünk. Így fordulhatott elő, hogy a juhaink az elmúlt nyarat az akolban töltötték, és valószínűleg idén sem láthatják meg a napfényt. A zárt tartás miatt már eddig is jelentkeztek például légzőszervi megbetegedések az állatoknál, és a lábuknak se tesz jót a bezártság. Hiába minden jó szándékunk, a végén lehet, hogy kénytelenek leszünk felszámolni ezt a magas genetikai értéket képviselő, kétszáz anyajuhot számláló törzsállományt – vetítette előre Rezes Gábor, aki fel nem foghatja, hogy ha az állam az egyik kezével ad, akkor a másikkal miért vesz vissza a kedvezményezettektől.

– Petneházi Attila –



Sporthírek






hirdetés