Búcsúzunk Göncz Árpádtól

Sápi látogatás 2000-ből
Sápi látogatás 2000-ből - © Fotó: Nyírő Istvánné
Budapest, Debrecen – November 6-án, azaz ma vesznek végső búcsút Göncz Árpád volt köztársasági elnöktől, akinek temetése 15 órakor kezdődik az Óbudai temető 16-os parcellájánál. A Napló olvasói által küldött képes visszaemlékezésekkel és egy kedves történettel búcsúzunk az elnöktől.

A fenti fotót például Nyírő Istvánnétól kaptuk, aki azt írta: „Göncz Árpád az ország Árpi bácsija volt. Amikor Sápon járt, felült egy lovas fogatra, melyen a sógorom, Katona József volt a kocsis. Meghatódva emlékezünk rá, az oly jellemző kedves mosolyával.”

Az alábbi levelet Péter Imrétől kaptuk:

Látogatás a kis faluban

Már csak pár hét volt hátra a második elnöki mandátumából, amikor a Sárrét kis falujába, Sápra látogatott újjáépítési szemlét tartani. Az alig ezer fős település lakói 2000. július 10-én délelőtt a községháza környékén várakoztak, mindenki látni akarta az ország első emberét, hiszen Sáp történetében még nem volt példa államfő köszöntésére. A várakozók között voltunk mi is, a sárréti térség akkori polgármesterei, akik meghívást kaptunk a vizitre. Az emberekkel beszélgettünk az életükről, napi gondjaikról, a belvíz okozta károkról, ugyanis Sáp országosan is a probléma által legérintettebb 164 település közé tartozott, a víz kilenc házat tett teljesen lakhatatlanná. A köztársasági elnök a magyar millennium évének tavaszán az ár- és belvízkárosultak megsegítésére Együtt a Vízkárosultakért elnevezéssel mozgalmat indított, mely koordinálására a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot kérte fel. A szolgálat a szemle napjáig hét családi házat vásárolt Sápon, illetve további három családot segített otthonhoz anyagiakkal.

Talán volt abban valami jelképes, hogy Göncz Árpád gépkocsija a déli harangszó megszólalásakor érkezett meg a falu határába. Az akkori sápi elöljárók Bartha Zoltán fafaragó aznapra készített köszöntő táblájával fogadták az államfőt, aki derűsen, a protokoll teljes mellőzésével fogott kezet sokakkal. Ezt követően rövid sétát tett a faluban, felkeresve a helyi óvoda harminc gyermekét, majd Katona József hintóján azokhoz a magyar és cigány családokhoz indult, akiket lakóházakhoz juttattak.

Fotó: Magánarchívum (galéria) Fotó: Magánarchívum (galéria) ©

Fényképezőgéppel a kezemben a nyomukba eredtem, hátha tudósítóként a közelébe engednek. A sors és a biztonsági kíséret ajándékaként tekercsnyi felvételt készíthettem ezekről a találkozásokról, beszélgetésekről. A halk szavú Göncz Árpád látogatása során senkivel sem érzékeltette, hogy az ország első embere. Közvetlenségével, érdeklődő kérdéseivel, mosolyával már-már barátként fordult mindenkihez. Kezet nyújtott még a legifjabbaknak is. Így a Rézműves és a Balogh családok apraja-nagyjával, szomszédokkal, járókelőkkel, a helyi képviselő-testület és a Földesi Szélrózsa Néptáncegyüttes tagjaival is. És velünk, akkori polgármesterekkel is, amikor a községházán Kaszás Lajos polgármester bemutatott bennünket – így engem is – Göncz Árpádnak. – Szépen táncoltak és kedvesek a táncosaid, kedves barátom, emlékezni fogok rájuk. Köszönöm a Társasági füzeteket is, amit Karácsony Sándorról küldtél – fordult hozzám kezet fogva, mosolyogva. Igen nagyra becsülöm a módot, hogy Földesen szűkebb hazátok nagy fiának emlékét és szellemiségét ébren tartjátok! – mondta.

Azt a napot, Göncz Árpád e gyönyörű mondatát a Karácsony Sándor Művelődési Társaság elnökeként a mai napig őrzöm, egykori 12 éves polgármesteri szolgálatom és immár 48 éves Napló tudósítói munkám legszebb emlékeként.”

– Péter Imre, Földes –


Göncz Árpádról mondták

„Göncz Árpád történelmi időkben lett államfővé, és illő, hogy emléke történelmi személyiségként maradjon meg emlékezetünkben. Személyében olyan honfitársunkat veszítettük el, aki a hazafiság, a demokrácia és az emberiesség európai értékrendjéhez volt hű egész életében. Jogászként az igazságot, hazafiként a szabadság ügyét, íróként a kimondott szó felelősségét, politikusként és államfőként az emberi tisztességet képviselte”.

Áder János köztársasági elnök

„Tisztelettel őrizzük emlékezetünkben Göncz Árpád volt államfőt, aki aktív és fontos politikai szereplője volt azoknak az éveknek, amelyekben Magyarország a diktatúrából a demokráciába való átmenet útjára lépett.”

Orbán Viktor miniszterelnök

„Göncz Árpád sorsa egybeforrt a 20. század magyar történelmével; a volt köztársasági elnök előtt fejet hajt az egész nemzet és a demokratikus világ. Nemcsak elszenvedője volt a történelmi eseményeknek, hanem cselekvő módon formálta is azokat. Szembeszegült a fasizmussal és a kommunizmussal egyaránt, vállalva a mindenkori hatalom általi teljes ellehetetlenítést, akár az életveszélyt is.”

Kövér László, az országgyűlés elnöke

„Göncz Árpád személye és élete összefonódott Magyarország legújabb kori történelmével, a rendszerváltás időszakával”.

KDNP

„Göncz Árpád a nemzeti egység jelképe volt életútjával, gondolkodásával. A volt köztársasági elnök a védtelenek szolgálója volt, plebejus attitűdű, s közben végtelenül bölcs és művelt államférfi.”

MSZP

„Göncz Árpád mind a II. világháború alatti antifasiszta mozgalomban, mind az 1956-os forradalom idején, majd Bibó István és társai koncepciós perében fontos és példamutató szerepet töltött be.”

LMP

„Göncz Árpád, az 1956-os forradalmár nem egyszerűen alámerülve várta a történelem jobbrafordulását, hanem a demokratikus ellenzék aktív alakjaként segítette a rendszerváltozás előkészítését”.

Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke

„Göncz Árpád milliók számára tette szerethető, megérthető és megérinthető rendszerré az újjászülető magyar demokráciát”.

Bajnai Gordon, az Együtt volt vezetője

„Göncz Árpád azokat akarta szolgálni, akiknek szolgájuk nincsen. Tudatosan figyelt azokra, akik segítségre szorultak. A néhai köztársasági elnök szeretett kibújni a kötelező protokoll alól is, a konfliktusokat pedig szándékosan elfelejtette.”

Kuncze Gábor, az SZDSZ volt elnöke

„Göncz Árpád mindig megkülönböztetett figyelemmel fordult az elesett és kiszolgáltatott emberek felé. Amikor az igazság általános ereje hat, az emberből a legfontosabb értékek kerülnek felszínre, amelyekből él, s amelyekkel másokat is éltet”.

Kozma Imre irgalmasrendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke

„Göncz Árpádot közjogi méltóságként 1956-os szerepvállalása, majd a börtönben eltöltött évek miatt szerte a világban szívesen fogadták a politikusok, ehhez hozzájárult személyisége és a rendszerváltás euforikus jellege is. Jelentőségét megpróbálták ugyan kétségbe vonni, amikor megkezdődött a párbeszéd-képtelenség felé való menetelés, azonban ez igazából nem sikerülhetett”.

Ifj. Bibó István

„Göncz Árpád kimagaslott kortársai közül, sosem szűnt meg embernek lenni. A vészkorszak alatt halálra szánt zsidókat mentett, a börtönben a kultúrát ápolta és terjesztette, íróként a szellemet magasztalta, köztársasági elnökként a demokráciát védte. A Magyar Köztársaság első elnöke az elesettek, a gyengék, a védtelenek mellett sosem tétlenül álló, hanem mindig cselekvő, eszméit soha fel nem adó alakja volt a magyar történelemnek. Úgy volt óriás, hogy megmaradt kedves, szerény, közvetlen, szeretetreméltó férfiúnak.”

Frölich Róbert országos főrabbi

„Göncz Árpád demokrata volt, aki segített Magyarországot kivezetni a diktatúrából. Az Árpádhoz hasonló emberek ritkák egy ország, sőt akár egy kontinens történelmében is. Olyan ember volt, aki erkölcsi meggyőződése erősségéből élt, és a mai napig inspiráció forrása.”

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke


A Naplóról sem feledkezett meg

„50 év az ember életében azt jelenti, hogy nemcsak felnőtté vált, hanem megszerezte azokat a legfontosabb tapasztalatokat, amelyek ahhoz is szükségesek, hogy közvetlen környezetét gazdagítsa. Egy lap életében a félszáz esztendő még azt is jelenti, hogy elsajátította azt a túlélési képességet, amelyre csak kevesen képesek” – köszöntötte a köztársasági elnök a Hajdú-bihari Naplót levelében a lap alapításának 50. éve alkalmából.

Göncz Árpád 1994 novemberében egyebek mellett azt írta: „Az újságolvasók azt várják kedvenc lapjuktól, hogy a részrehajlást mellőzve a tényeket tárja elé. Igénylik ugyanakkor, hogy bízzák rá a véleményalkotást és az igazság kimondását”. Mint a kilencvenes évek derekán fogalmazott, „talán soha nem volt ennyire szükség a kis közösségek, tovább megyek, az egyes emberek sorsának bemutatására”, így intve: a társadalom nagy kérdései mögött is mindig emberek vannak, s őket kell szolgálnunk. (A levél az 1994. november 14-i Naplóban jelent meg).




Sporthírek






hirdetés