Búcsú Kormos János egyetemi tanártól

Kormos János (1952-2015)
Kormos János (1952-2015) - © Fotó: unideb.hu
Debrecen – Elhunyt Kormos János egyetemi tanár, aki 63 évéből közel negyvenet, egész aktív munkásságát a Debreceni Egyetemen, illetve annak jogelődjében, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen töltötte.


A KLTE Természettudományi Karán 1976-bar végzett okleveles matematikusként. 1980-ban egyetemi doktori címet, 1991-ben kandidátusi minősítést szerzett, 2003-ban habilitált.

Végzés után az egyetem Számoló Központjában volt először tudományos segédmunkatárs, majd 1988-tól annak vezetőhelyettese, később egy évig vezetője. Ezt követően egyetemi adjunktus, majd 1992-től egyetemi docens a KLTE Matematikai és Informatikai Intézetében. 1992-től 1999-ig a Matematikai és Informatikai Intézet Informatikai Részlegének vezetője, 1994-től igazgatóhelyettese. Ugyanez évtől az általa létrehozott Információ Technológia Tanszék vezetője.

2004 és 2011 között a Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Kar dékánja, 2005-től 2012-ig a Gazdaságelemzés és Üzleti Informatika Tanszék vezetője. 2007-ben kapott egyetemi tanári kinevezést.

Kormos János szakmai életútjának, tudományos habitusának kiemelkedő érdeme, hogy a számítástechnikához, az informatikához kapcsolódóan úttörő szerepe volt úgy helyi, mint országos szinten. Új tanszék, kutatócsoport létrehozásában, új szakok, képzési formák bevezetésében, új szakterületek, tantárgyak indításában. Meghatározó szerepet játszott a szakterület, illetve az intézmények – korábban a KLTE, majd a Debreceni Egyetem – érdekeit is képviselve az informatikus szakma megerősítésében, specifikus értékrendjének kialakításában és elfogadtatásában. Műhelyteremtő munkája és szakmai kisugárzása országosan is jelentős volt.

Külön ki kell emelni a debreceni gazdaságtudományi képzés megerősítésében játszott szerepét. Levezényelte a Közgazdaságtudományi Kar, valamint a Doktori Iskola sikeres akkreditációját, irányításával sikeresen megvalósult a bolognai képzés bevezetése, több felsőfokú szakképzési, alap és mesterszak, valamint az angol nyelvű képzés elindítását irányította. Vezetése alatt a Közgazdaságtudományi Kar országos hírű, elismert oktatási és tudományos műhellyé fejlődött.

Kormos Jánost messze nem csak reál beállítottság jellemezte. Műveltsége széleskörű volt. Hivatalos beszédeiben éppúgy, mint az informális összejöveteleken meg lehetett ezt a műveltséget, a humanizmust tapasztalni.

A dékánságról kialakuló betegsége miatt mondott le. Röviddel a Közgazdaságtudományi Kar megszűnése előtt, már a betegséggel viaskodva, átment az Informatikai Karra, ahol haláláig az Alkalmazott Matematika és Valószínűségszámítás Tanszéken dolgozott egyetemi tanárként.
A betegség nagyon meggyötörte. Amikor – talán túlságosan önzőn – számon kértem tőle, hogy elhagyta a Közgazdaságtudományi Kart, azt írta: „Nehéz úgy vitázni, hogy az ember szeretné megértetni, elfogadtatni az álláspontját, a döntéseit, a lépéseit érzelmek, moralizálás mentesen. Miközben tudja, hogy a folyamatokat döntően befolyásolta, befolyásolja egészségi állapota. Azaz, garantáltan nem csak a racionalitás talaján mozogva döntött. Ugyanakkor el szeretné kerülni, hogy a másik fél részéről a megértés valamiféle sajnálat, szánakozás mentén következzen be.”

A levél egyik utolsó mondata különösen megrázó volt: „Én 7 éven keresztül egészségemet se kímélve szolgáltam a Kart.„

Egész életével pedig az Egyetemet. Köszönjük János!

– Polónyi István, egyetemi tanár –








hirdetés